- vannak benne harsonák (először félelmetesek voltak, mára odáig jutottunk, hogy csak a harsonákat szeretné megnézni, csak "még egyszer, ez lesz az utolsó")
- van benne páncélkocsi
- és nem utolsó sorban: "Ó ha rózsa bimmbumm, Lehel tér!"
Szegényem, csak este ne kéne aludni menni, ő lenne a világ legeslegboldogabb gyereke! (De tényleg, ezek az esti hisztik annyira, de annyira ki tudnak akasztani engem - és őt is - hogy elképesztő. Ilyenkorra, gondolom, elfogy az én türelmem is, meg ő is fáradt, és hát így nem vagyunk valami jó páros.)
Arról pedig, hogy én nem szeretnék játszótéri bandázó lenni, csak annyit említenék, hogy holnap a Közlekedési Múzeumba megyünk, autóval, egy játszótéri pajtás (pontosabban ikerpajtás) anyukájának invitálására. Mentségemre szóljon, hogy az anyuka szerintem Ágót kedvelte meg, nem pedig engem, és egyébként meg jó fej.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez a Lehel tér szuper!
VálaszTörlés