Bölcsi krach

Persze meglepett a múlt héten, hogy milyen pikk-pakk ment ez a bölcsibe járás dolog. Az már sokkal kevésbé, hogy ma kiderült, hogy mégsem eszik olyan forrón a kását. (Ettől még váratlanul érintett és nagyon nem volt jó.) Szóval, ma odafele mondtam Ágónak, hogy akkor majd ebéd után jövök érte. Erre ő azt felelte: "Nem! Tita bölcsi." Ami azt jelenti, hogy én is maradjak ott. És mivel nem maradtam, kb. 20 percen belül éktelen szomorú bömbibe kezdett (nem vittem a cumiját ráadásul, így először elszaladtam venni, mikor azt vittem, akkor épp bömbölt, de aztán megnyugodott - eljöttem, de alig tettem le a senekem itthon, Bori hívott, hogy Ágó nagyon keservesen Titázik, szerinte menjek inkább vissza.). Így hát ott maradtam, és akárhányszor felvetettem, hogy egy picit eljövök, nem engedett. Ez van.
Itthon aztán mondtam, hogy majd mikor legközelebb megyünk, akkor ott fogom hagyni megint, mire azt felelte: "Jó." (Ami persze jelentheti azt, hogy valóban jó, hagyjam ott nyugodtan, meg jelentheti azt is, hogy jó'van, majd ezt még megtárgyaljuk).
Meg még az is van, hogy megint nem esett neki igazán jól az ottani kaja, lehet, hogy a hétvégi gyomorizé ezzel is összefügg. Majd figyelek. (Hozatott kaja, csak olyan helyen kaphatna jobbat, ahol helyben főznek.)

Hát, így van ez a nagy-nagy kétéves, aki okos és szép mint a nap.