Annak ellenére, hogy a nagy visszatérés (a munka világába) első (ja, bocs, második) nekifutásra nem/sem sikerült, hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy teszünk egy próbát: megnézzük a közeli családi napközik egyikét, hátha picit megtetszik a kislurkónak és heti egy-két alkalommal ott tudja tölteni a délelőttöt. A cél nem az ő közösségbe integrálása (lehetne ez is a fedőduma, de igazából nem erről van szó), hanem az én disszertáció-írásba integrálásom. Szóval adok magamnak egy lehetőséget (jó drágán), hogy bebizonyítsam: nem azért haladok ilyen lassan, mert egy lusta dög vagyok, hanem mert nehéz este tíz körüli kezdéssel értelmes gondolatokat szülni.
Persze ehhez az is kell, hogy Ágónak legalább egy picit is tessen a dolog, holnap megyünk felmérni a helyet (bár a csajt, aki csinálja, sokat láttuk már, hiszen egész nyáron ugyanott legeltetett ő, ahol mi is legeltünk). És persze csak délelőttről és persze egy-két napról van max. szó. HA... No, majd meglátjuk.
Kulturális életének - mármint Ágóénak - felpezsdítése érdekében viszont - a hétvégi Klimt kiállítás megtekintése után - ma elmentünk a kerületi fiók SzabóErvin/Hamvas Bélába és rögtön ki is vettünk három könyvet. Kicsit félek, hogy majd jól beléjük szeret (noná, egy autós Tesz-Vesz is van köztük, meg egy Thomas!) és nem fogom tudni meggyőzni, hogy vissza kell őket adni. Ezért úgy határoztam, hogy nem árulom el neki, hogy 28 nap a kölcsönzési idő, hanem 3-4 naponta fogjuk cserélni a szettet, talán ennyi idő alatt nem szokja meg annyira az itt létüket, hogy sajátjának érezze őket.
Aludjatok jól.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nattyon ravasz!
VálaszTörlés