Így hívják azt, amikor két éves kora körül a dokkernéni megméri meg megnézi a gyerekőcöt. Vittünk virágot. (Ezzel remekül rá lehetett beszélni Ágót, hogy elinduljunk. Bár azt is beígértem, hogy a dokkernéni meg ad majd matricát - mindig szokott -, ami végül elmaradt. Biztos mert most nem bömbizett a Prücsök.) Végre a nagyfiús mérlegre lehetett állni, nem a babamérlegre kellett ráültetni. Persze így se ment könnyen, ezért először én is ráálltam vele Aztán - a kijelzőn megjelenő szám láttán - reménykedtem, hogy legalább 15 kg a gyerek, akkor még én is a tolerálható kategóriába tartoznék. De "csak" 13.6 kg (oké, akkor én se vagyok sokkal több annál, amit reméltem). 89-90 cm. A feje alig nőtt féléves korához képest, a mellkasa kicsit jobban.
És hogy ne legyen minden ilyen vidám, a dokkernéni bedobta a "hát, egy kicsit szűk ez a fityma" félmondatot, amitől előttem persze rögtön megjelent a Madarász u.-i kórház sebészeti osztálya. Hiába mondta, hogy mielőtt a "hideg kés" (basszus, hát miféle dolog ilyen kifejezéseket használni, mikor tényleg a világ forog velem az egész ötlettől) alá küldenénk a gyereket (küldi a pék!), azért még van szteroidos krém meg minden, és egyébként is, amíg pelenkás, addig nem lehet... Jajj. Ugyanezzel a dumával jött egy éven át, a tök-ügyben is... Hát, reménykedjünk, minden esetre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Izé. Szerintem a kés nyerő a krémmel szemben. Gyors, hatékony és mellékhatásoktól mentes.
VálaszTörlésJó, akkor majd te mész vele a kórházba, te nézed végig, ahogy elaltatják, ahogy felkeltik, ahogy bekötik az infúziót, ahogy fekszik az ágyban tök kábán. És cserélgetheted a kötést is, bár nem tudom, azt tesznek-e rá.
VálaszTörlésMellékhatások tekintetében igazad van, de sajna túl nagy műtét az egy ilyen kisfiúnak.
Hát, ezek a szteroidos izék.... Még a végén szőrös lesz :-)
VálaszTörlés