Ágy, alvás, paplan

Lehet ugyan, hogy bujkál vagy bújik, de lehet az is, hogy egyszerűen csak egy újabb formája ez az aludni-nem-akarás a dacolásnak. Pár hete - rémes hisztik és sírások árán - lejátszottuk a meccset a délutáni alvással kapcsolatban. Úgy tűnik, most az esti elalvás-kérdés tisztázása van soron.
Ma ugyanis volt egy jól evő* és elképesztő jókedvű gyerekünk. Egészen az utolsó pillanatig, mikor a mesekönyv nézegetést a tejecske elfogyasztásának és az alvásnak kellett volna követnie. Ehelyett jött a tegnapról ismert hiszti. Ám mivel ma egyébként jól volt, nem dőltem be neki és határozottan ellenálltam. De azért megremegett néha a magabiztosságom.

És tegnap nem írtam, hogy vettem egy új paplant, mert a régi túl nagy, a pokróc most már túl kevés. Így hát most egyszersmind beszámolnék róla, hogy az új paplan kiváló, remek - én ilyen finomat nem tudom, mikor aludtam utoljára. Már ami a hőfokot illeti. Mert a rácstalanított ágyban alvó kisembert persze legalább kétszer - ki tudja, olyan sötét és hideg van, hogy nem biztos, hogy pontosan számolok éjjelente - tettem vissza a szőnyegről az ágyába, ami ugyebár azzal jár, hogy mezítláb talpalok, hogy visszategyem és vacogva kuporgok még mellette egy picit.

*Ágó alapvetően egy kiválóan evő gyerek, de most egy hete kb. nem szeretne főtt ételt fogyasztani, viszont legalább rossz a gyomra.