Ott fogok megőszülni a Szt. István park homokozójában. Felmászni már fel tud a hágcsós létrán, de bezzeg lecsúszni nem akar a csúszdán. Csák áll, kapaszkodik és nézelődik. Miközben a két oldalán nagyfiúk és nagylányok száguldanak le.
Aztán szerencsére jött Jancsi és Lili, a szintünkön lakó gyerekek, és megmentettek. Nélkülük igazán nem tudom, hogy beszéltem volna rá Ágót, hogy elhagyja a hajó felső szintjét. (Merthogy egy hajót formáz a mászóka.)
Meg kapott oltást. A sebészeti "élmények" elég nehezen múlnak. Amint egy vizsgálóba lépünk keserves és ijedt sírásra fakad. Nem az oltástól, a szúrástól fél, mert már előtte úgy üvölt, hogy csak na. Aztán, ha kijövünk, kokettálni kezd a dokkernénivel. Na, két hét múlva van az újabb kör, de aztán néhány évig, azt hiszem, nyugalom jön.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése