Ovi

Mivel bölcsis valószínűleg már nem lesz a kiskrampusz, ma megnéztünk két ovit. Az egyik nagyon szimpi volt az internetes bemutatkozója alapján, a másik meg a körzetes ovink, ami az interneten semmit nem árul el magáról, emiatt eleve nem volt szimpi. Azért szerencse, hogy mégis odanéztünk ma, mert élőben viszont abszolút meggyőzőbb volt.
Az Angyalkert nagyon szép épületben van és kisebb csoportokkal működik. Azt hiszem, nem vagyok különösképp érzékeny a szociális különbségekre, mármint abban az értelemben, hogy nem zavar, ha Ágó nem csak középosztálybeli, értelmiségi gyerekekkel jár majd esetleg oviba. Viszont arra érzékeny vagyok, ha a gondozó- és óvónénik banyának vannak sminkelve, ha - bár az előzményeket nem ismerem - a gyerekeket a karjuknál fogva többször erősen megrázzák az én szemem láttára (és többé-kevésbé nyilvánvalóan azért, hogy megmutassák nekem, az érdeklődő anyukának, hogy itt bizony rend van).
Meg az is számít nálam, hogy - az internetes megjelenés hanyagsága ellenére - a kijelölt napokon várják a betévedő érdeklődőket, kedvesen köszöntik, kérésre bármit megmutatnak és a vezetőnéni hosszan hajlandó minden anyuka minden hülye kérdésére (akár ugyanarra egymás után három percen belül kétszer is) válaszolni (meg tetszett a néni cipője is).
Nem beszélve arról, hogy a "mi ovink" (mármint ahová körzetileg tartozunk) elméletileg nyitott a 2,5 évesek felvételére is, bár gyakorlati állásfoglalásuk még nincs. De a biztonság kedvéért menjünk el az előjegyzésre - mondta a néni -, lemondani még bármit lehet, de az esélyt hagyjuk meg magunknak. Ez tényleg szimpi volt.
Egyébként a kert is nagyobb, füves, meg közelebb is van.
Szóval egyelőre úgy néz ki, a Meséskertbe jegyeztetjük elő Ágót a jövő héten.