Na most meg már

hányt is. Ezért nemcsak leblokkolok, hanem remeg a kezem-lábam.
Gyógyuljon már meg.

Édes pici Ágó is felkelt rá persze (merthogy Andor is álmában hányt, ahogy Ágó szokott). Vagyis tán nem is Andorra, hanem hogy én Ákosért kiabálok (aki épp abban a percben bújt el telefonálni a kisszobába). Mindegy. Azt mondta, hogy ha ő egyszer felkelt, már nem tud visszaaludni. Pedig még az ágyából is ki kellett jönnie, amíg én feltakarítottam a gyerekszobában.
Aztán mikor minden elrendeződött, bebújtam mellé. Két perc alatt visszaaludt.

Na. Hát ilyen még nem volt. Holnap lenne az egyik órám óramegbeszélése. Első alkalom a félévben. Már írtam a diákoknak, hogy nem megyek. Remélem, meg is nézik az e-mailjeiket holnap délig.
Meglátjuk mi lesz reggel. El tudjuk-e vinni Ágót az oviba, vagy itthon maradok kettőjükkel? D.-t lemondtam, nem bírnám ki ép ésszel délben azt a másfél órát, amíg Bambit itthon kéne hagynom. Bár egyébként sem tudom hová tűnt, reggel óta nem ad életjelt.

Volt már jobb, de remélhetőleg lesz is jobb még.