amikor egész nap az egyetemen ülök, időről-időre nagyon felerősödik bennem az a hang, amelyik azt mondja: "HAZA AKAROK MENNI A KISFIAMHOZ MOST AZONNAL!"
Elég nehéz ezt a hangot elnyomni.
Ott kiabál akkor is, amikor az előadást tartom (majd két óra múlva!!! és addig is itt kell lenni, meg közben is).
Ez - hogy finoman fogalmazzak - elég nehéz. Nehezen feldolgozható nekem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jaj, végre kezd egyenesbe jönni D-val és ez jó!
VálaszTörlésEgyébként meg, lassan-lassan, menni fog!
Igen, ma nagyon jól alakult minden. 12.56-kor, nem egész egy órával azután, hogy ezt megírtam, levelet kaptam D.-tól, amely így szólt:
VálaszTörlés"Hello,
szóval a délelőtt eseményei tömören:
09:10 - 10:20 Alvás
10:30 - 11:15 Evés és séta
11:15 - 12:15 Próbálkozás az otthon-léttel, folyamatos ölbenléttel, de működött!!
12:15 - 12:30 Ebéd, nonstop szemdörzsölés, de hatalmas étvágy és egy még hatalmasabb kaki (zökkenőmentes pelenkázással!).
12:40 - Elalvás a babakocsiban, kb két perc alatt.
Reméljük a legjobbakat!"
És amikor hazaértem, látszott rajtuk, hogy ma jó napjuk volt.
A levél hatására egyébként én is jó előadást tartottam.
Na ugye!
Törlés