Most meg

(bár nem erről akartam írni, csak hát megláttam az utolsó bejegyzést - szóval: ma este pizsibefosós buli volt, remélhetőleg csak a vacsira elfogyasztott bundáskenyértől; ebédre az oviban fahéjas szilva levest és currys csirkét ettek :)

Amit írni akartam az az, hogy még csak nagyon kevés ideje vagyok oktató ugyebár. Bizonyára ezért lepődök meg dolgokon.
Először azon, hogy a katalógusra, amire mindenkinek fel kell írnia a nevét, hogy tudjam, hogy ott volt az órán (szemináriumon, az előadáson nincs ilyen) már tegnap is mintha felkerült volna egy név, amelynek a gazdáját nem láttam az órán. Nem igazán jó az arc-név memóriám, de azt a lányt és nevet pont viszonylag hamar össze tudtam kapcsolni. És a mai órán ugyanez történt, ugyanazzal a névvel. Egyfelől eleve figyeltem, mert tudtam, hogy ki a lány barátnője, másrészt meg amúgy is pontosan 50 cm-rel az orrom előtt írt rá ez a barátnő két nevet (a sajátját és a hiányzó lányét).
Óra után roppant lazán és higgadtan megkérdeztem, hogy mégis erre miért van szükség. Részemről ezzel túl van tárgyalva, mert tényleg annyira pitiáner ügy. Csak fel nem foghatom, hogy miért van rá szükség: háromszor lehet "büntetlenül" hiányozni, és ez az első alkalom, hogy nem jött ez a lány.

Másodszor meg azon, hogy egykori tanárom, szakterületünk egyik hazai top alakja ma egy diákjának "K. tanárnő"-ként mutatott be. Nagyon furcsa volt. (Oké, a szándék meg alattomos, ugyanis a diák szakdolgozati konzultációra jött hozzá, de ő kb. a második mondat után azt mondta, hogy ennek a területnek én vagyok a szakértője, ő meg semmiképp, hozzám képest pláne :) :) (igazán humoros), ezért azt javasolja, hogy inkább nálam szakdolgozzon. Jó trükk, remek, köszönöm.)