Nyilatkozzon a rádiónak!

Ágóval régóta játszunk olyat, hogy egy-egy nap végén meginterjúvoljuk valamilyen rádió nevében, hogy mi tetszett aznap a legjobban. Mostanában ezt az ágyban csináljuk elalvás előtt, így a nekem kiutalta alvóka-Törpapa sapkája a mikrofon, és mindig azt mondom, hogy "Kérem, nyilatkozzon a Törpapa-sapka Rádiónak, mi tetszett ma a legjobban!" és odatartom az orra elé Törpapát.
Az elmúlt pár napban a következő válaszokat kaptam:
- Hogy ablakot mostunk.
- Ez a pillanat teszik a legjobban, hogy itt fekszünk az ágyban együtt.
- Hogy itt voltak a Krisztáék.
- Hogy megtanultam egyedül elindulni a biciklivel.
Juj, a többit elfelejtettem. Na ezért is fogom ezt mostanában felírni ide. Egyébként úgyis azt tervezzük, hogy vezetünk majd egy nyári naplót, amibe feljegyezzük a kalandjainkat. Már ideje lenni nekiállni, mert egy egész hónap eltelt a nyárból, bár a nagy izgalmak ezután kezdődnek majd pl. a kőkapui nyaralással.

Máskülönben tényleg megtanult most már mindent, ami a biciklizéshez kell. A két könyökén jó nagy horzsolások (az egyik kifejezetten durván néz ki, remélem, nem lesz baja), kétszer koppant a sisakja is, a lábai meg úgy néztek ki ma estére, hogy egyfelől csupa mocsok volt mindkettő a kerekektől meg a pedáloktól meg attól, hogy azt játszotta, hogy átgázol a pocsolyán, másfelől meg csupa, de csupa kék-zöld-lila foltos és piros horzsolásos (plusz durván elvakart ekcéma foltos) mindkettő. Egy helyen próbáltam lesikálni a koszt, de szólt, hogy ezt inkább fejezzem be, mert nagyon fáj, ha így dörgölöm, mert az ott nem mocsok, csak csupa ütött-kopott.
Andorbambi meg azt tudja, hogy "kutyázik", vagyis négykézláb előre-hátra tolja magát, mégpedig néha olyan hevesen, hogy előre is szökken egyet-egyet. Vicces lesz, ha térdelő nyusziugrásban kezd majd el közlekedni. Egyébként meg mindent megesz, ami az útjába kerül. Nagyon durva (különösen, hogy Ágó soha semmit nem vett a szájába, úgyhogy nem vagyunk ehhez a dologhoz hozzászokva).

Hogy rólam is essen szó: tegnap éjjel ügyesen megetettem a gyerekemet, csak az volt furcsa, hogy olyan hamar bepuszilta az adagját. Aztán ahogy megfogtam, hogy ágyba tegyem (pontosabban az ágyunk mellett lévő mózesbe, mert éjjel csak oda szoktam, hogy hajnalban előbb tudjam visszaaltatni, mint hogy ő felverne mindenkit - na jó, Ákost soha nem verné fel, de mondjuk Ágót), szóval ahogy megfogtam, nagyon megijedtem, hogy a gyerekem telehányta a ruháját, csak nem vettem észre. De nem ez történt, hanem az, hogy a tápi szépen a nyakába folyt, mert nem volt rendesen összetekerve a cumisüveg. Fúj, Tita.