Új dimenziók

Két gyerekkel olyan, hogy amikor az egyik épp felébred, mert éhes, akkor a másik épp félálomban hány az ágyában. Vagy olyan, hogy amikor az egyik épp felébred, mert éhes, akkor a másik épp lázas, de kihányja a lázcsillapító szirupot is. Vagy olyan, hogy amikor az egyik épp kiabál, mert éhes, akkor a másik épp kiabál, hogy mesét akar nézni.
Vagy olyan, hogy amikor az egyik édesdeden alszik a hasadra kötözve, akkor a másik cukimód piacosat/autószervizest/vonatosat játszik veled a szőnyegen. Vagy olyan, hogy amíg az egyik alszik a babakocsiban, addig te a másikkal, aki egyre jobban sántít ugyan, a zuhogó esőben sétálsz és még élvezitek is, mi az hogy!
Vagy olyan, hogy amikor az egyiket eteted, mert éhes volt és kiabált, akkor a másik - miután meséltél neki egy "hamisfejdbőlkitaláltasat" a fal felé fordul és alszik egy nagyot. És közben még az apukád is megjön, hoz levest, sütit és nagy kartondobozt, amiből házikót lehet készíteni (igaz, hogy 20 perc telik el azután anélkül, hogy az ajtótokhoz érne, miután láttad átjönni az utca másik oldaláról - de megszoktad már a furcsaságokat, alig-alig izgulsz, hogy vajon mi történhetett vele azon a 10 méteren).
Vagy olyan is még, hogy mikor a kialvatlanságtól egyfolytában kóválygó férjed a sebészetre furikázza a sánta fiadat, addig a másikkal sétálsz és bevásárolsz, és barátokkal folytatott telefonbeszélgetések közben rájössz, hogy igen, két gyerekkel már csak ilyen, de igazából egyel is, mindegy. Február van, hamarosan itt a tavasz, vége lesz a nyűglődésnek, mindenkinek jó kedve lesz.