Legalábbis remélem :)
Tegnap leültem írni, de olyan fájások jöttek, hogy inkább nem írtam semmit, nem akartam elkiabálni. Hát, nem kiabáltam, Andor mégse született meg tegnap.
Ma újabb jelek mutatkoznak. B. doktor azt javasolta, hogy ugráljak, emelgessem Ágót és lépcsőzzek, akkor még ma sikerre vihetjük az ügyet. (Egyébként tegnap felhívott du., hogy elmehet-e még este valahová, mert addig ki lesz kapcsolva a telefonja és nem szeretné, ha elhagyottnak érezném magam.... - Ez nagyon-nagyon szép húzás volt, és tökre jól esett.)
Szóval ez a bejegyzés azoknak szól, akik már inkább fel se mernek hívni, hogy megkérdezzék, mi van velem. Azt üzenem, hogy még nincs semmi, de remélem, hamarosan lesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEgészen a célegyenesben voltatok, amikor kb. hajnali 3 óra körül (2012. december 18.) Ágó ott termet az ágyam mellett és azt kérdezte: Hol van a Tita?
VálaszTörlésElment a kórházba megszülni Andort, mondtam.
Nevetve jött a válasz: Jaj, de jó, hogy elkészítettük az ágyat és a pelenkázót! És bebújt az ágyba.
Amikor vártunk benneteket a kórházból (2012. december 21., péntek, ebéd után)Ágó a találkozásra várva izgatottan készülődött. A szobában játszottuk, amikor elővette a búgócsigát: Ne ez Katánál egyszer már bevált, biztos fog tetszeni Andornak is!
Kéremszépen, 3 órakor már egymás kezét fogtuk Andorral! A 0.25-ös itthonról való indulást 2.25-kor a kórházban siker koronázta. Mindenkinek, aki szülni készül, azt kívánom, hogy legyen egy olyan higgadt, kellemes meleg kezű orvosa, mint nekem, aki néha megsimogatja a térdét (és ennél többet alig-alig tesz orvosi beavatkozásként) és segítsen emelni a fejét a férje. Több nem is kell az egészhez. (No, egy jó adag szerencsén kívül, persze.)
VálaszTörlésB. doktorról szeretnék még írni majd. Roppantul rosszul érint, hogy többé nem találkozunk.
A férjemről még többet is szeretnék írni. Roppant kellemesen érint, hogy nap mint nap itt van mellettem.