Jutalom Tattának

Nohát, mert a gyors reakcióból arra következtetek, hogy Tatta tényleg sűrűn látogatja a blogot, azonnal írok is egy ajándék bejegyzést.
Mondjuk elmondom, mit csinálunk mostanában, hogy már egy hete is folyamatosan itthon vagyunk.
A hét első felét Bligeten töltöttük, kellő mennyiségű kertészkedéssel (komposzt szitálás, locsolás, fogkrém/szájvíz készítés Ágó módra stb.), némi bicajozással (és kapcsolódó hisztikével. Ui. a te kis unokaöcséd azt úgy csinálja, hogy mondjuk elmegy egyenesen a buszvégállomásig, ott mamika segítségével felmegy a legfölső utcába, majd közli, hogy: "Elfáradtak a kis lábacskáim." és ennek megfelelően az egyenes-lejtős szakaszon már nem hajlandó bicajozni :), sok alvással.
Aztán hazajöttünk jól felpakolva (ja, odafelé is sok mindent szállítottunk, mert a nagyszobánk végre lassan megkapja majdnem-végső formáját, vagyis belekerült egy újabb mennyezetig érő könyvespolc, aminek hatására más, kisebb-nagyobb bútordarabokat száműztünk), és nekiláttunk itthon rendet rakni. Ágó az a kisfiú, akit ha megkérdezel (konkrét példa), hogy fagyizni menjünk-e vagy takarítsunk, azt válaszolja, hogy inkább takarítsunk. (Na jó, ma pl. szívesebben ment bicajozni+fagyizni, de előtte már elkészítette az ebédet az apukájával és szerelt egy kicsit.)
Merthogy a nagyszobában most még kicsit kaotikus a helyzet, annál is inkább, mert tegnap vásároltuk Ágónak egy igazi nagyfiú ágyat (90x200), össze is szerelték, de a régi heverő még itt dekkol a lakásban (jelenleg a nagyszobában, ugyebár). A nagyfiú ágy egyébként nagyon jó, nem is gurult le róla (jól körül is volt bástyázva, az igaz). Kicsit kell csak aggódni amiatt, hogy a gázrugónak köszönhetően az ágyneműtartó fedele kilő, ha nincs kellő súly a fekvőfelületen :) (Ágó elég súlynak bizonyul, őt nem lövi ki, csak felkelésnél kell kicsit aggódni :)
Holnap elindulunk F.halomra, jó kis kánikulát ígérnek. Addig még pakolunk, rendezkedünk, takarítunk, a fiúk most a parkban vannak, ahová bicajjal mentek.

No, ez összevissza, de legalább írtam.