Ennyi idő után már több "főnökömnek" is hiányozni kezdtem (a három közül annak a kettőnek, akikkel valóban nem találkoztam az elmúlt két hétben - az egyikkel kicsit még régebb óta). Az egyikük felhívott, hogy alkalomadtán fáradjak be a "munkahelyemre" aláírni a szerződésemet. A másik pedig a következő szövegű e-mailt küldte: "Édes szívem! Ne hagyj cserben! :)" Ez utóbbi fölött azóta sem tudok napirendre térni. Fel is hívtam azonnal, hogy ellenőrizzem, teljesen jól van-e, de úgy tűnt, hogy igen... Mármint az a vicc ebben, hogy teljesen nem ez a mi egymással való hangvételünk. Itten kérem egyetemi tanszékvezető szólítja meg a beosztottját, akivel ugyan kb. 10 éve együtt dolgozik, de a tényleges tegeződésük mögött továbbra is bizonyos szintű hierarchikus viszony áll. Úgy értem, jóban vagyunk, de ő egy 60 fölötti konszolidált és komoly úr. Ellenben hallhatóan jól mulatott az egészen. Én ugyan nem tudom mire vélni a dolgot, de ha ez a kis levél neki örömet szerzett, hát jó.
No meg persze dolgozni is kéne.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szerintem nagyon kedves egy ilyen megszólítás egy tisztes ősz halántékú úrtól! :-)
VálaszTörlés