A javulás jelei

Délután hatalmasat aludtunk, ami után mindketten némiképp kómásan és bal lábbal keltünk fel. Szerencsétlenségére, apu épp akkor érkezett. Akit Ágó csak azért nem küldött kerek-perec el a bánatba, mert inkább sírt helyette, majd leült mesét nézni. (Haragudott, hogy apu itt van, mert lefekvés előtt azt találtam mondani, hogy ma du. ne legyen mesenézés, hanem játsszunk inkább a papával és majd nézzünk mesét, ha hazament. Na, ebből lett a baj.)
Mire Á hazaért, addigra viszont valami csoda történt. Egyfelől hajlandó volt játszani velem, aztán az apájával is (mondjuk egész délelőtt is játszottunk), majd ugyan vacsi előtt kellett még mesét néznie (mert a betegek "nap közben is" nézhetnek mesét), de egy nyikk nélkül jött enni, sőt, bablevest evett. A kisfiú, aki délben még közölte mama incsifincsi vörösboros marhapörköltjére, hogy olyat nem eszik, mert az a hús büdös (oké, lehet, hogy neki tényleg nem volt ismerős az illata, ezért nem is volt hozzá kedve). Azután jókedvűen beállt mosogatni, simán megmosdott (csak egyszer mosott fogat!!!! - máskor kettő után veszekedni kell vele, hogy fejezze be végre), mesét nézett, alig hisztizett, hogy kettő után lezártam a gépet, három mesét rendelt még könyvből és utána sem mutatkozott álmosnak, viszont dumált, dalolászott és jókedvű volt. Az altatás (helyett beszélgetéssel töltött) idő alatt a következő cukiságokat mondta:
- "Tita, mi az az osztály?" (nem, nem azért, mert szociológust nevelünk a gyerekből, és tkp. nem is a társadalmi osztályokról érdeklődött, amit én - éles eszemmel - hamar felmértem, hanem az iskolai osztályról, ui. ma délelőtt valamiért nem ovisat, hanem iskolásat játszottunk és hát megeshet, hogy kiejtettem az "osztály" szót a számon. Abban viszont biztos vagyok, hogy az "iskolatanító" szót ő maga kreálta a saját maga számára, és használta tökéletes értelemben.)
- "Ez a finom a puha a pizsud?"
- "Mikor eszünk itthon is zöldborsófőzeléket kenyérrel és vízzel?" (hát, lehet, hogy holnap?)
+ (az egyik Törpös mesében elhangzik az az indulatszó, hogy "juhéj!") "Tita, mi az a "juhéj"?"

De az, amikor a jónéhány napja nyűgös, fáradt és rémségesen kedve vesztett gyereked elkezd újra a régi lenni és megállás nélkül csivitel - hát az valami szuper. Hogy az antibiotikum teszi, vagy magától is meggyógyult volna mára, azt nemtom, de most legalább a gyógyszerszedéssel (és orrcseppentéssel - ó Egek!) járó betegségkezelést is kitanuljuk kicsit.