"Édes egyszem Tituskám"

az vagyok. És oda kell dugni az arcom, az orrom hegyét, a nyakamat, az államat szép sorban, hogy mindenhol megpuszilgathasson. Amikor ma Á este elment még valahová, akkor meg csak álldogált és azt mondta: "nagyon fog nekem hiányozni az apuka". Na meg persze alvásnál beszámolt róla, hogy jó, hogy itt a hétvége, mert én is nagyon hiányzom neki, amíg az oviban van. Nem vagyok benne biztos, hogy nem a Hupikék Törpikék mostani kedvenc része (A király törp) adja a szájába a szavakat, ahol a törpök mind bánkódnak, amikor Törpapa hosszú útra indul és egyedül hagyja őket. De végül is mindegy, a szavakat honnan szerzi, ha a saját érzelmeit ki tudja fejezni velük. És mivel verbálisan elég jól befolyásolható is, ezért most legalább meg lehetett vele beszélni, hogy az nem baj, ha hiányzom, én is szoktam rá gondolni sokat, de én tudom, hogy ő helyen van az oviban, ezért nem szoktam izgulni meg szomorkodni miatta. "De ez az Tita, hogy én nem tudom, hogy te hol vagy." Ezért el akar jönni velem, hogy megnézze az új szobámat :) (De egyelőre annyiban maradtunk, hogy mivel az egyetemen már járt, gondoljon olyankor arra a szobára, és akkor tudni fogja, hogy hol vagyok.)
Mondjuk az is vicces, hogy pár napja reggelente megkérdi oviba menet, hogy "akkor ma se pisiljek be, Tita?" és mivel megkérem, hogy ha egy mód van rá, akkor ne, ezért ő megígéri hogy nem fog és lám, nem is pisilt be már egy jó ideje (és végre az éjszakai pelenkák is szárazak!).
A héten "Emberkék" hét volt az oviban. Az emberi testről tanultak, öltözködésről stb. Ágó egészen egyedi megoldással állt elő az előre rajzolt baba kivágott ruhákkal való felöltöztetése témakörben, amennyiben egyedül neki fordult meg a fejében, hogy alulra nadrágot ad az emberkére, fölülre meg szoknyát. A szoknya fölött üresen maradt részt akkurátusan kiszínezte, így végül úgy néz ki az alkotása, mintha egy tunikában lévő hölgyet ábrázolna. A többiek mind a snassz alul gatya/szoknya, felül póló megoldást választották :) (Azért majd ha nem felejtem el, lefényképezem a kis kakukktojást, mert viccesen fest a falon a többiek alkotásai között.)

Ma dolgoztam a munkahelyemen, ami egészen jó élmény volt. Szerettem én ezt csinálni korábban is (mondjuk kétszer ennyi pénzért), mégha egyébként egy robotmunka, akkor is. Most is élveztem egyelőre. A legkedvesebben egyébként a portásnéni fogadott (nem csak ő, de ő különösen). Hogy a többség valóban utál-e (amire az egyik ottani kolléga előre figyelmeztetett, hogy előfordulhat), amiért én most megyek oda dolgozni, amikor jónéhányukat elküldték ilyen-olyan indokokkal, azt nem tudom. Nyilvánvaló, hogy nem az elküldöttek helyett mentem, nem is az ő posztjukra, nem is olyan pénzért, amit rájuk is költhettek volna. Nem beszélve róla, hogy ennyi pénzért tényleg nem hiszem, hogy bármelyikük elvállalta volna ezt a munkát. A tisztogatás elég igazságtalanul zajlott, olyanokat is érintett, akiket én kifejezetten kedvelek, és sajnálom, hogy így történt, de az én alkalmazásom az egy teljesen másik történet. (Hál'istennek ezt az egyik érintettel is megbeszéltem és ő is egyértelműen így látja. Azért hétfőn iszunk a dologra - meg más dolgokra - egy sört.)

Bicajjal mentem. Odafele csak szeles volt, hazafelé esős is. És a jövő hétre még hidegebbet jósolnak. Okés, hát január végül is nem az az igazi bicajos hónap, de azért nem bánnám, ha legalább az útiköltségen lehetne spórolni.