Jól megneveltem szegényt

Ma megint randalírozás, csapból fröcskölés, levetkőzni nem akarás volt a fürdőben fürdés helyett. Egy ponton aszontuk, hogy háromig számolunk és ha nem hagyja abba, kimegyünk. Úgy is lett, kimentünk és becsaptam (hál'istennek nem a csapkodós lendületemmel) az ajtót. Csakhogy ez a szegény kis lüke jött utánunk. Jól orron is nyomta az ajtó, eleredt az orra vére. Hamar elállt, de azért volt jó nagy lelkiismeret furdalásom.
Pont ma, amikor pedig Borkával megbeszéltük, hogy vannak azok a napok, amikor este baromi büszkék vagyunk magunkra, hogy aznap sem tekertük ki a gyerekünk nyakát.
Állítólag a dackorszaknak is vége van egyszer.
Más állítások szerint meg vége van ugyan a két éves kor körülinek, de akkor meg rögtön kezdődik az öt éves kor körüli, azután a kiskamasz kori, aztán a kamaszkori és így tovább.

Apunak: Á ma legalább akkor bravúrt hajtott végre, mint te annak idején, amikor nem akartad, hogy a Trabantba pisiljek. Csak Á a szőnyeget mentette. És kaki elől.
(Kapcsolódó téma: Bligeten MINDIG akkor fogy el a wc-papír, amikor én használom a wc-t. Egy éjszakát aludtam ott, és mindkét wc-ben így jártam.)
Nem kapcsolódó, csak el akartam mondani: idén már Ágóban és bennem is találtunk kullancsot.