Nagyfiú

Vagyis már nem baba. Mondjuk az egyik anyukatárs aszonta erre a felvetésemre - mármint, hogy Ágó már nem baba többé - hogy szerinte régóta nem az. Lehet, de most az új őszi szerkójában tényleg annnnnnyira máshogy néz ki. Eleve már az is furcsa, hogy a ruháinak mérete van. Nem picik, hanem van kiterjedésük. Első sorban a cipőjének. Ami 24-es, de akkorának tűnik, mint egy csatahajó.
Na mindegy.
Egyébként a beszédben is új fordulat állt be. Már nem csak főneveket használ, hanem igéket is (elment, tolja, eltört, guggolok, kérek - ezek jutnak eszembe hirtelen, de talán van többi is; napról napra jönnek elő azok a szavak, amiket passzívan ki tudja, mióta tud).
Ellenben a wc smafu, és a bili is csak kivételes esetekben működik, jóllehet, pontosan tudja, mikor fog pisilni. Tudja, szól, de nem hajlandó kimenni. Gondolom, ebben az esetben is a türelem a megoldás.
Egyébként meglehetősen büszke is lehetnék magamra, ha nem lennék nagyon szerény is, mert szerintem tök jól bírom cérnával. Pedig tényleg, igazán fárasztó tud lenni. Több oka van, hogy mégis inkább a türelmet választom (ami persze nem jelenti, hogy időről-időre nem vagyok mégis egy megveszekedett idegzsába, kiabálós hárpia): egyrészt sokkal célravezetőbb (ha türelmetlenkedek, kiabálok, veszekszem, akkor csak bepörög és még sokkal tovább tart, mire elérjük a kívánt célt), másrészt ma, mikor kijöttünk a turkálóból (messze jobb cuccokat lehet ott találni Ágónak, mint bárhol máshol), hallottam, ahogy egy anyuka azt mondja a gyerekének: "Semmit nem tudok csinálni tőled, mert mindig hisztizel, most is ki kellett jönnünk." A gyerek kisebb volt, mint Ágó. Melege volt, unta, akármi. Ezért sírt. És erre az anyja ezt mondta neki. Nekem meg felállt a szőr a hátamon. Azt hiszem, még semmit se hárítottam így Ágóra, meg remélem, nem is fogok.