A becsapott gyermek

Nem, igazából nem csapjuk be. Csak picit.
Megpróbáltuk ugyanis meggyőzni arról, hogy az ilyen nagyfiúk, mint ő, már nem esznek tápit cumisüvegből vacsorára. Jól teleetettük kenyérrel, felvágottal, kakaóval, a következő alkalommal meg tejbegrízzel, de amikor a mesike utáni lámpaoltásra került a sor (máskor ilyenkor kerül elő a tápis üveg), akkor ő hangos "VACSI! VACSI! VACSIKA!" kiáltások közepette követelte a jogos jussát. Úgyhogy kapott tápit, jól meg is fájdult a hasa.
Átmeneti visszavonulás után ismét nekiindultunk a csatának. Ezúttal a tápi helyébe tejet raktunk (ismét felrúgva egy korábbi nagy elvet, miszerint tápin és vízen kívül semmit nem kap cumisüvegből, tanuljon meg rendesen enni meg inni). És láss csodát! A gyermek szó nélkül itta a lét, pedig máskor hallani sem akar a tejről. Ki érti ezt? (Egyébként annak idején, amikor először kapott tápit anyatej helyett, akkor is izgultunk, hogy hogy fog reagálni. És ugyanígy nem szólt semmit, hanem cipp-cupp benyalta azt is.)
Így most itt megállunk, elsőnek az se rossz, ha nem kell kisebb vagyont költeni a tápszerre. Aztán majd csak meggyőzzük valahogy, hogy ne cumisüvegből - és fogmosás után - cuppogjon az elalváshoz.