Lehet, hogy nyál-anyaság, de azért az mégiscsak kárpótol elég sok mindenért (még ha mondjuk az ún. "tudományos karrierem" meg Ágó két eléggé külön dimenzió is az életemben), ha a délutáni szunyából egy kis szempár ébreszt, amelyik centinyi közelségből vizslatja, hogyan szuszogok.
Aztán meg vécébe pisil ismét. Az utolsó ilyen eset említése óta inkább kudarcok értek (engem, őt nem) pisiügyben. Pontosan tudja, mikor kell pisilnie, de ha kérdem, hogy jön-e a vécéhez, rendre nemet int a fejével. Ennél is trükkösebb, ha a fürdés előtt, mikor levesszük a pelenkáját, kirohan a szobába és odapisil minden közepére.
És valóságos párbeszédet folytattunk ma:
- Ha megeszed az uzsit, átöltözünk mindketten és elmegyünk a játszóra. Apu is odajön. Jó?
- Jó.
A délutánonként menetrend szerint érkező viharért meg itt mondanék köszönetet az Időmanónak. Jó húzás, köszi!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Na, elég rendes valóban legalább Veletek. Itt csapkod egy kicsit a villámaival, köp kettőt-hármat - de aprót - fújdogál, hogy azt higgyük, aztán sehol semmi, locsolhatok magam.
VálaszTörlésNem, sajnos ezt elkiabáltam. Itt is csak dörgött-morgott, de még szél se nagyon kerekedett.
VálaszTörlésItt viszont akkora vihar volt, hogy ihaj! Ki is húztam addig a gépemet.
VálaszTörlés