Grüss aus Wien

Az miért van az, hogy itt bemegyek az utamba akadó akciózós könyvesboltba és olyan cuki karácsonyi lapokat veszek, amiket otthon seholse?
Vagy az, hogy a könyvtári könyvek nincsenek összefirkálva/kitépve és teljesen magától értetődő, hogy a kedves olvasó magától visszateszi a HELYÉRE, miután végzett?

A város, az monumentális. Ezt a szót találtam ki rá úgy másfél nap után és még nem cseréltem le, mert nem tudok jobbat.
Az Albertinában kultúrsokk ért, mint még soha. Azóta úgy gondolom, hogy annak, aki a 19. század mo.-i történelmével foglalkozik így vagy úgy, eléggé a minimum, hogy megnézi, hol is a főváros.

Hát, srácok, van még hová felnőnünk.

Jó korszak

Mostanában jók a dolgok. Vagyis hát persze rengeteget hisztizek, de csak olyankor, ha fáradt vagyok :) Mikor azt várom, hogy valaki (ki más, mint Á) vegyen le minden terhet a vállamról, és ez nem történik meg (mert ő nem kevésbé fáradt mint én). Aztán pár perc alatt elsimul minden.
Ezen  héten hármasban voltunk a fiúkkal, Á konferencián pihent. (Jövő héten én megyek egész hétre (!) kutatni a császárvárosba.) És minden olyan nyugodt volt (legfőképp, mert tudtam, hogy nyugi lesz még a jövő héten is).
Ebben a percben Gágá az ágyán kuckózik, könyvekkel, üres papírral és ceruzával felszerelkezve. Karácsonyi dalt költ. Egyre ügyesebben ír-olvas, a héten többször mesekönyvből olvasott fel Andornak!
Andort is érdeklik a könyvek, hosszan lehet vele böngészőzni, de legeslegjobban a zsinyórok érdeklik. Nagyon ügyeskedve beszél és kézzel-lábbal is lelkesen magyaráz a cél elérése érdekében. Mondom, a céljai nem túl sokszínűek: minél több zsinór, háztartási kisgép, esetleg ceruza megkaparintása. Vannak kedvenc "nyunyu"-i, kis műanyag állatkák. Favorit a nyúl volt hosszú ideig (innen a megnevezés), de mostanában egy cicával nyomul leggyakrabban. Ezek a lények sokat segítenek hétköznapi szituációkban: elindulás, öltözködés, gyaloglás. (Mondjuk a gyalogláson még van mit csiszolni, ma is rengeteget cipeltem. De babakocsit már nemigen viszünk sehová.)
Tegnap iskolanézőben is voltunk. Fura volt látni a játszótérről babakorukból ismert gyerekeket, ahogy most mind iskolába készülnek...
Mi van még? Rengeteg sok dolog, nem is remélem, hogy valaha utolérem magam.
"Tita, ha meghalunk, akkor hogyan fogunk kakilni?" "Sehogy, akkor már nem működik a szervezetünk, nem kell kakilnunk sem." "Akkor jó, már féltem, hogy mi lesz, ha nem látunk ott a sötétben és úgy kell kakilni."

Üdv a fedélzeten!

Szia Cs. Miklós! Mulass jól!

Amúgy jól vagyunk mi is, csak hát sok a dolg. Egyszer majd írok. Nem most.

Update

ehhez: természetesen a mai első órákon egyikük sem jelent meg. (Gondolom most jönnek majd a könyörgős körök, hogy de mégis hadd vegyenek részt - igaz, hogy már kiosztottuk a félévi feladatokat a jelenlévőkkel -, mert ők felvették a tárgyat... Nehogy azt higgyétek, hogy mondjuk írtak egy e-mailt, hogy bocsi, de ma még nem jövök, csak a jövő héttől!)

Köszi

Kedves Családom! Ti vagytok a világ legjobb családja. Köszi!

Nem túl bíztató...

... hogy végignézve az idei óráim hallgatói névsorait két név rögtön kiugrott.
Az egyik a hallgatóé, akinek plagizálás miatt egyest adtam a szakdolgozatára. A másik a hallgatóé, aki összesen ötször vizsgázott, mire átment. Mindketten mindkét szemináriumomat felvették. Jaj.

Továbbra is eső

Megoldottuk a reggelt. És a legnagyobb probléma végül nem is az volt, hogy hogyan jutunk fel a harmadikra, hanem hogy vajon beteg-e Andor.
Ez azóta sem dőlt el. Reggel forró volt, de főleg attól, hogy itt aludt közöttünk és meleg volt az ágyban. Vagy nem attól. Nehézkes lázmérőzés 37.2-t eredményezett. Az oviból hazafelé majd elaludt, de végül nem akart. Ezért kimentünk - próba-szerencse, hátha tudunk picit játszózni. Picit tudtunk. De hamarosan újult erővel zuhogni kezdett. Itthon Bambika matricává változott. 12-kor, egy heves bömbölés után elaludt. Egykor sírni kezdett, álmában. Aztán kettőkor is. Háromkor jókedvűen ébredt és a jókedve csak növekedett, mikor megtudta, hogy megyünk Gágáért.
Erős a gyanúm, hogy egyszerűen magányos volt nap közben, folyton Gágát kereste, az ajtóra mutogatott, hogy menjünk érte.
Du. itthon nagy közös játék volt (kislegóval!), vidám este, könnyű elalvás. De hogy meleg-e azt nem tudom megítélni. A Nurofent bekészítettem, ha éjjel nyígik, adok neki.

Az eső szupi, továbbra is szeretem hallgatni, ahogy zuhog. Itt, a gang felőli oldalon nagyon hangos tud lenni. De Bambi érdekében szeretném, ha holnap ki tudnánk menni rendesen.