Beteg-beteg

Most megint mind itthon vagyunk, mert mindenki beteg (Á. nincs, de ő nem is beteg).
Elég vacak éjszakák és köhögős-taknyolós nappalok. Annyira szerencsére nincsenek rosszul (mint pl. Andor a múltkor), de igazán jól se (hogy pl. tudjunk menni múzeumba vagy valami.)
Andor zsinyórok és háztartási kisgépek iránti mániája kezd betegessé válni. Legutóbb egy szatyorban kellett magunkkal vinni a kis olvasólámpát Juditékhoz, meg a kiszuperált régi vezetékes telefonunkat Bligetre. Tegnap hasra esett a húsdarálóval, amivel úgy sértette fel a homlokát, hogy most mintha két szemöldöke lenne egymás fölött, úgy néz ki (de ez a kisebbik baj ahhoz képest, hogy az ijedtségtől úgy elkezdett sírni, hogy végül körbehányta a konyhát). Ma a délutáni alvás előtt többször vissza kellett menni a nagyszobába elköszönni (értsd: megsimogatni és integetni neki) a cd-s rádióhoz (v.ö: objektofilia :)
Este sem volt könnyű lefektetni (cserébe talán ma éjjel nem lázasodik be, mint tegnap). Mikor végre sikerült rábírni, hogy ne másszon ki többet megnézni "Pukát" (apukát), akkor nekilátott hangosan szavalni ("Messze messze szaladok!") meg engem böködni, hogy "mérges leszel!" (merthogy mondtam neki, hogy ha nem fejezi be a randalírozást, akkor mérges leszek :).
Bírja ki ezt röhögés nélkül valaki!
Aztán elaludtunk, később Á. átszállította kicsiÁt a saját ágyába, aki ettől újra köhögni kezdett, de most fél órája csend van.

Azon kívül, hogy mindeközben maxi-maxi cukik és jó nézni, mennyire mérhetetlenül imádják egymást, még az is a pozitív hozadékok között említhető, hogy végre kb. normális autóhasználó kezdek lenni és nem tölt el aggodalommal annak a gondolata pl. hogy elvigyem őket autóval az orvoshoz. Ez nagyon jó érzés.