Jó korszak

Mostanában jók a dolgok. Vagyis hát persze rengeteget hisztizek, de csak olyankor, ha fáradt vagyok :) Mikor azt várom, hogy valaki (ki más, mint Á) vegyen le minden terhet a vállamról, és ez nem történik meg (mert ő nem kevésbé fáradt mint én). Aztán pár perc alatt elsimul minden.
Ezen  héten hármasban voltunk a fiúkkal, Á konferencián pihent. (Jövő héten én megyek egész hétre (!) kutatni a császárvárosba.) És minden olyan nyugodt volt (legfőképp, mert tudtam, hogy nyugi lesz még a jövő héten is).
Ebben a percben Gágá az ágyán kuckózik, könyvekkel, üres papírral és ceruzával felszerelkezve. Karácsonyi dalt költ. Egyre ügyesebben ír-olvas, a héten többször mesekönyvből olvasott fel Andornak!
Andort is érdeklik a könyvek, hosszan lehet vele böngészőzni, de legeslegjobban a zsinyórok érdeklik. Nagyon ügyeskedve beszél és kézzel-lábbal is lelkesen magyaráz a cél elérése érdekében. Mondom, a céljai nem túl sokszínűek: minél több zsinór, háztartási kisgép, esetleg ceruza megkaparintása. Vannak kedvenc "nyunyu"-i, kis műanyag állatkák. Favorit a nyúl volt hosszú ideig (innen a megnevezés), de mostanában egy cicával nyomul leggyakrabban. Ezek a lények sokat segítenek hétköznapi szituációkban: elindulás, öltözködés, gyaloglás. (Mondjuk a gyalogláson még van mit csiszolni, ma is rengeteget cipeltem. De babakocsit már nemigen viszünk sehová.)
Tegnap iskolanézőben is voltunk. Fura volt látni a játszótérről babakorukból ismert gyerekeket, ahogy most mind iskolába készülnek...
Mi van még? Rengeteg sok dolog, nem is remélem, hogy valaha utolérem magam.
"Tita, ha meghalunk, akkor hogyan fogunk kakilni?" "Sehogy, akkor már nem működik a szervezetünk, nem kell kakilnunk sem." "Akkor jó, már féltem, hogy mi lesz, ha nem látunk ott a sötétben és úgy kell kakilni."