Most Andoron a sor,

hogy nagyon köhögjön (a múlt héten Ágó adta elő a szokásos hányósat két éjjelen). Annyira kis védtelen, szerencsétlen csapzott kisnyúl. Ráadásul jöttünk ma haza Bligetről (ahol remekül érezték magukat: jöttek Gyuriék, volt wigwam építés és Ágó még a titokos kispadláson is járt), és nagyon lassan haladtunk a forgalomban. Andor nem volt igazán álmos, de jókedvű sem már, és azt hiszem, a bébi autóshordozót is kinőtte. Lényeg a lényeg, kétszer 3 perc csöndön kívül végig üvöltött. És köhögött. A végén már hüppögve bömbölt és reszketett. Akkorra hazaértünk és Á felhozta szerencsétlent. Én őrületesen ideges lettem, szerencsére balesetet nem okoztam, mert még ezt a bömbit is ki lehet zárni valahogy a fülön kívülre, amíg vezetni kell. De azért mégis ott van, majd' megszakadt a szívem miatta, de jobbnak láttam nem megállni, hanem hazajönni mielőbb.
Aztán itthon minden jó is lett. Mire felcuccoltam, addigra Á már be is dugta a fürdőkádba, amitől jó kedve lett, aztán vacsizott és puff, el is aludt. Alszik azóta is, csakhát nagyon köhög. Úgyhogy ma velem alszik, Á a nagyszobában. Ez megy mostanában, szegény Á lassan többet alszik ott, mint mellettem.