Állapotunk

kielégítő, bár előbb Á, aztán picit Andor és mostanra én is eléggé megtaknyosodtunk. Remélem, legalább Andoré átmeneti csak. Persze azt se bánnám, ha az én fejem is kicsit kidugulna holnapra. A szerdák hosszú napok. 9-kor odaadom Andort D-nak, a babysitternek, és csak du. 4-kor kapom vissza. Még mindig nem zökkenőmentesek együtt, mármint még annyira se, amennyire lehetnének. De remélem, lassan hozzászokik a kis gömbőckefej, hogy hazajövök akkor is, ha kis időre eltűnök. Rém rossz lehet kisbabának lenni.

Ágóéknál ma focibemutató volt, hogy, aki kedvet kap, járhasson foci edzésre. Nem vagyok meglepve, hogy Ágó nem állt be kipróbálni, helyette ő volt a "rendező", őrizte a focipályát. Mikor megkérdeztem, hogy mégis miért nem áll be, azt felelte A néni, hogy ugyanezt ő is megkérdezte, és neki Ágó azt mondta, hogy "ami kötelező, az nem jó". Nohát. Ezt meg hogy tanulta meg 5 éves korára? Én biztos nem mondtam neki. (Mondjuk a foci egyébként nem kötelező, de hát mindegy.)