Illendő volna írni

ugyanis egy csomó megörökítendő dolog van. Andor továbbra is egy-két lépést tesz négykézláb, viszont egyre gyakrabban ül, lehet mondani, hogy megtanult ülni, bár olyan még nem volt, hogy mindkét kezét felemelte volna közben a földről. Olykor fel is áll. Eszik husit, szereti. Dehát mindent szeret: a zöldbabot, a céklát, a cukkinit, bármit adok neki, örömmel befalja.
Valamint kiderült róla, hogy ő is egy Titafüggő kis lény. Utálja, ha kimegyek a szobából (kivéve, ha Ágó ott van, akkor eljátszogat azért nélkülem is), és nem hagyja hogy az apukája altassa (ha itt vagyok legalábbis, a jövő héten majd kiderül, hogy mi van, ha nem vagyok itt).
Ágó hosszú hétvégét töltött Szanyban, ahol szuperül érezte magát, és ott állítólag nem is szemtelenkedett és tökéletlenkedett. Velem annál gyakrabban akaszt bajuszt. Elég fárasztó, azt kell mondjam. Amikor pl. nem érti meg, hogy nem lehet összevissza dobálózni a labdával, ha egyszer azt kérte, hogy labdázzunk. Pontosabban lehet, de annak meg lesznek a következményei: ma pl. a parkban beledobta a labdát egy alvó baba babakocsijába. Az őt tologató nagymama - és főleg a nagymama barátnőjének - mély (és egyébként érthető) felháborodására.
No meg mindent tud. Egészen pontosan: mindent jobban tud. (Ebből is adódnak konfliktusok. Ma pl. egy pohár tört el, mert ő tudta, hogy akkor is meg tudja tölteni, ha történetesen Á éppen valami mást csinál a mosogatóban.)
És mindent azonnal el is kell mondania. Hangosan. Igen, a nélküle töltött napok alatt a legmeghatározóbb különbség a csend volt. Ki lehetett bírni.

No, és persze a sok Ágósága miatt vannak konfliktusok, amik gyakran kiabálásba torkollnak. Ma durcásan vonult el wc-re vacsi után, ahonnan csak azt hallottuk ki: "Mert vele bezzeg mindig kedvesek, velem meg NEM." Nohát szegény gyerek. De csak azért se engedtem Á-t oda, hogy megvigasztalja, hátha a dolgon való töprengés vezet valami eredményre. És vezetett. Mikor végzett, könnybe lábadt szemmel jött oda, és azt mondta: "Tita, >krumplit kapálok, verseket olvasok> csak ne kiabálj." (a belső idézet a Kvantumfantumból van, és a Hippitron főnök mondja, amikor el akar szabadulni)
Ilyen cuki.