Ágó első vicce

Két kaki sétálgat a sivatagban. Találkoznak a fossal. A fos megkérdezi őket: "Veletek mehetek?" "Nem, velünk csak kemény legények jöhetnek."
Az apjától tanulta.
Nagyon tetszik neki.
Annyira, hogy 1.) elsőre vissza tudta mondani hibátlanul, 2.) el is kellett játszani: Ágó és én voltunk a kakik, Á meg a fos.
Végtelenül bedugult orral, fájó torokkal, köhögőrohamok közepette, könnyező-csipázódó szemmel, de akkorát röhögtünk (igen, bocs, mink már csak ilyen alpáriak vagyunk), hogy csak na.

Tényleg ramatyul vagyunk egyébként, bár legalább a kisebbek jól, ill. jobban (piciA megússza talán a dolgot - most is itt tornászik mellettem, hálózsákban igyekszik a hasára fordulni, nem is teljesen reménytelenül...). Az első nap rossz volt itthon a két gyerekkel, de aztán elkaptuk a ritmust, és tök jól megvagyunk. Sőt, merném állítani, hogy néha egyszerűbb, mint csak Andorral kettesben. Ha Ágó tud pihenni, akkor végtelenül jófej, szófogadó és segítőkész. Oda vagyok a fiaimért.