Új idők

Volt az, hogy Ágó egy napon elkezdte mondogatni, hogy túl korán megyek érte az oviba, mert épp elkezdene játszani én meg már ott is vagyok. Ez akkor tetőzött, mikor végül aztán dühösen elzavart, hogy menjek vissza később (Andorral, naná).
Most már nem is megyünk soha 4 előtt (bezzeg év közben, amíg tanítottam, külön macera volt, hogy ha f4-ig tartott az órám, hogy időben ott legyek - mert akkor még 3-ra jártam érte), és az a kedvenc részem az egészből, amikor a kis pirosfejű csatakos, nyakig poros-maszatos 5 méterről a nyakamba ugrik és látszik rajta, hogy baromi jól érezte ismét magát.
Rendőr ugyanis. Néhány hete. Fix rendőrök vannak (Marci, Ádám, Ágó) és fix bűnözők (Bálint, Sándor, Boldi). És rohannak egymás után naphosszat. És vannak rendőrautók, adóvevők, alkalmasint rendőrfúrótornyok, vagy bármik, amiket Ágó éppen kitalál, és reggeltől estig képes arról mesélni, hogy náluk az oviban milyen a rendőrség. Igazi ovis, na. Nagyon jó nézni.

Tegnap pedig elmondta, hogy úgy szokott számolni, hogy előbb kiszámol az ujjain 3-at meg még 3-at, aztán megjegyzi, hogy mindez hanyadik ujjáig tartott és azután összeszámolja, hogy az összesen hány ujj. Mondjuk a 6+6-tal tegnap kicsit meggyűlt a baja a vacsoraasztalnál ülve, mert ehhez már a lábujjait (!) is be kellett vetnie, de mivel zokni volt rajta, nem sikerült pontosan - és 14 jött ki. De 10-es számkörben (amihez elég a kezeit használni) valóban egyre magabiztosabb.