Schönlein

Kontrollon voltunk ma Ágóval, ahol a dokkernénit egy ifjú rezidens helyettesítette, aki friss szemmel nézett Ágó pöttyeire és új diagnózist állított fel. Az ótvar nem lett lecserélve, csak most nagyon úgy tűnik, hogy az csak következmény volt. Arra eddig ugyanis nem volt magyarázat, hogy mitől lettek azok a foltok eredetileg, amiket szétvakart. Allergiára gyanakodtunk, be is szüntettük a mézevést, de kiderült ma, hogy nagyon tipikus a sebek helye és milyensége, ami alapján a doktorbácsi az ótvarnál sokkal exkluzívabban hangzó Schönlein szindrómát állapította meg. (Ha érdekel, keressetek rá, mi az, én annyit mondhatok, sokkal jobb nekem, hogy ez csak utólag, kvázi gyógyultan derült ki.)
Szóval remélem, most már tényleg kijövünk belőle, két rossz seb van még, vagy inkább csak egy, az eredeti, a bokáján, amitől még mindig jobb, ha nem megy oviba. Feltehető, hogy a 3. hétbe belekezdve, hétfőn lassan meghibbanok majd, de azért gyógyuljon meg inkább, azt mondom.