2011. december 15., csütörtök

Elkezdődik

az a korszak is, amikor összezavarodik a kommunikáció, mert Ágó mást mond/máshogy él meg dolgokat az ovival kapcsolatban, mint ahogyan azt az óvónénik szánják vagy akarják. Semmi extrém (egyelőre), csak ma kaptam egy kis adalékot ahhoz, hogy miért indulunk itthonról minden reggel úgy, hogy "de mondd meg, hogy én már ettem itthon". Azért "kéremszépen" (B néni szavajárása, amit Ágó átültetett az itthoni szóhasználatba is), mert tegnap pl. kukoricapehely volt, amiből persze minden itthon evés ellenére kért volna a kicsiÁ. Csakhogy kukoricapehely csak annak járt, aki vajaszsömlét is evett, azt viszont nem kért. Gondolom mindenki átérzi, hogy ez aztán mennyi sérelmet jelent. Hát, így.
És akkor persze ott állok az ajtóban, nem tudom ki mit mondott kinek és egyáltalán. És akkor reagáljak okosan. De B néni ügyes volt, elmondta a szitut, majd azzal a mozdulattal meg is ragadta Ágó pracliját és vitte magával festegetni, mondván: "Na de csak nem fogunk most ebből ügyet csinálni itt kora reggel." Ami azért fontos, mert Ágónak ez Ügy a javából, minden reggeli, szájlekonyulós.

3 megjegyzés:

  1. De miért is nem akar az oviban reggelizni?

    VálaszTörlés
  2. Máskülönben pedig be van fizetve reggelire is! Vagyis, ha akar reggelizik, ha nem akkor nem! Ha csak valamit akar a reggeliből, az is lehet! Ennivalóval ne neveljenek!

    VálaszTörlés
  3. Én megértettem és el is fogadom a nénik érvelését. Azért nem akar benn enni, mert itthon eszik és nem éhes.
    Az igaz, hogy be van fizetve, de az is igaz, hogy fura precedens lenne, ha nekilátna válogatni. Az egy ovi, nem étterem. Ha a reggelinél válogat, akkor válogatni fog az ebédnél is, és nem csak ő, hanem mindenki. Szerintem ez rendjén van így,hogy ha kér, akkor egyen rendesen, ha nem kér, akkor ne egyen, slusszpassz.
    A reggeli nem kötelező, a többi kaja meg igen.

    VálaszTörlés