Alvás

Á szokott beszélni álmában, az köztudott. A minap a sötét éjszakában egyszerre csak a legtermészetesebb hangján azt közölte: "Egy ismerősünktől kapott sablon alapján." Szerintetek miről álmodott?
Pár perccel - vagy órával, nem tudom, aludtam - Ágó kuruttyolt a szobájából, hogy: "Apu!", ami csak azért furcsa, mert mióta világ a világ engem szokott hívni. Mondjuk így is én mentem át, szóval mindegy is. Viszont újabban (két éjjel óta) rendesen alszik megint, nem áll neki hisztizni vagy nyikorogni, hogy át akar jönni hozzánk. 5 és 6 között, amikor felébredek (erről mindjárt írok még), át szoktam hozni, így mégis itt ébred. Erről a karácsonyi szünetben fogunk leszokni, az ovi idején még így marad az egyszerűség kedvéért. Bár most egyenesben vagyunk az ovival. Néhány kötelező nyaffangás minden reggel van ("De kit fogok először meglátni Tita, mikor bemegyek?"), de nem akad ki a válaszon, miszerint: "B nénit." Meg minden áldott reggel úgy kell elbúcsúznunk a csoport ajtajában, hogy én szólok az aktuális óvónéninek, hogy Ágó már reggelizett (néha azt is kell mondanom, hogy és ebédelt és uzsonnázott) otthon, nem kér reggelit. Az óvónénik erre vérmérsékletük szerint reagálnak. A néni: "Igen, és éjjel is ettél? És fényt is tudsz enni?" B néni: "Igen, tudom, mindig ezt mondja, aztán mégis eszik.", amiből Ágó A néni reakciójától nevetni kezd, B néniétől inkább sírva fakad (de legalábbis nem örül).
Szóval az ovi kb. rendben, ezzel párhuzamosan itthon is vidám az élet. Bágó időtlen idők óta tegnap kelt először bal lábbal, de szerencsére az is elmúlt. Rendszerint hihetetlen jókedvű már attól a perctől, ahogy kinyitja a szemét. Amire most még rásegítenek a kis adventi csomagjai is, amikért pizsisen, mezítláb elrohan a konyhába aztán a nagyágyon nyitogatja, miközben öltözünk.

Ami az alvást illeti, mármint az enyémet, azzal meg az van, hogy bár tudvalevőleg kiváló alvókám volt valaha (annyira, hogy a kollégiumban nyugodtam szenderegtem, miközben a szobában két gitáros gyakorolt és az én fejem kb. az erősítőn pihent), ez sajna elmúlt. Előbb éberré váltam, nagyon lerövidült az az időszak, amikor igazán mélyen alszom. (Ez Ágó születése után történt, amikor valóban beindultak valami anyai ösztönök, hogy minden nyikkra felrezzentem.) Azután szaggatottá vált az alvás, ami két dolognak köszönhető: egyrészt elalszom, amíg Ágót altatom és utána éber vagyok még kb. 22-23 h-ig, ráadásul erre erősen rásegített a disszertáció írás, amikor meg valóban teljesen felébredtem ebben az időszakban, hiszen még dolgoztam is. Most annyival rosszabb, hogy felébredek Ágóaltatás után, de már lusta vagyok dolgozni, viszont aludni sem tudok. Éjjelente 2-3-4 alkalommal kelek fel, mondjuk szerencsére vissza is tudok aludni. Meg mostanában - vagy a számítógépezéstől vagy az időjárástól - fáj a fejem is, meg Á-é is, ami szintén nem segít a jó alvásban. Ellenben a fiúk.... na, ők tudnak aludni.