Az autórúl

Nagyon örültünk, amikor a kedves Dobozt megvettük. Doboznak ugyan ritkán hívjuk, mint ahogyan ritkán használjuk az autót magát is. Pedig a nevére rászolgált (vagy nomen est omen?), a ritka használatért cserébe pedig bőven van részünk meglepetésben.
Még a vizsgáztatásnál jártunk (szeptemberben vagy októberben), amikor az első meglepi jött. (A hektikusan működő check engine lámpát nem számítom a meglepik közé, mert az szerves tartozéka az autónak.) Á direkt elvitte egy távoli helyre vizsgázni a masinát, mert az előző tulaj gondos kis kezei besötétítették a hátsó lámpaburákat, ami egy hivatalos márkaszervizben azonnali eltanácsolást jelentett volna. Így viszont simán vette a kötelező vizsga akadályát, hazafelé viszont tádámm: betört a szélvédője egy felpattanó kavicsnak/teherautóról lepattanó rakománynak köszönhetően. A biztosító olyan összeget ajánlott, amiből gyári szélvédőt nem tudtunk volna finanszírozni, így Á újra elautózott egy (másik) távoli helyre, ahol nem gyárira cserélték jutányos áron. Aztán néhány utazás következett, egész eseménytelenül (check engine persze volt). Mígnem néhány hete Szanyba indultunk látogatóba. Friss téli gumikkal (75e), amiket a legjobbkor szereltettünk fel, mert az indulási napon havas eső kezdett szállingózni. Vagy hódara. Mindegy. Az autópályán, valahol Tatabánya és Győr között rémes hang zúgott föl a jobb első kerék felől. "Húz, Á?" "Nem, nem húz." "Akkor is álljunk le." A senki által nem ajánlott leállósávi leállást választottuk mint egyetlen lehetséges megoldást. Szerencsére volt nálunk pokróc (Ágó meg mán felébredt, korábban ő takarózott vele), úgyhogy Á be tudott feküdni az autó alá. Merthogy az első lökhárító belső műanyag borítása jött le és az ért hozzá az első kerékhez. Hogy ez egy korábbi járda padkáról való szerencsétlen letolatás közben szerzett sérülés, vagy a gumisok emelője okozta repedés eredménye (volt)-e, azt nem tudjuk. Á átmenetileg rögzítette a cuccot, aztán kb. 5 km múlva még egyszer, majd Szanyban egy kukoricatorzsával "végleg" fixálták. Legalábbis hazafelé jó volt.
Egy héttel ezelőtt Gryllus koncertre indultunk vasárnap reggel. Ágót nem volt könnyű rábeszélni 1. a koncertre, 2. arra, hogy beüljön a szerinte "büdös" autóba. De beült végül. Csak az autó nem indult. Se kép, se hang. Rögvest az akkura gyanakodtunk, de sajnos ellenőrizni nem tudtuk, mert a motorháztető nem nyílt. Később mégis, akkor kivettük az akkut, néhány napig pihentettük a szobában, hátha hő hatására megjavul. Persze nem. Akkor vettünk neki új akksit (18e). Beszerelés után pöccre indult.
Három órával ezelőtt elindultunk Szanyba. De az autó nem indult. Se kép, se hang. No jó, néhány pisla kis fényecske a műszerfalon, de más semmi.
Szerencsére RiTaKa éppen a Bliget-Vác/Dkeszi útnak vágtak neki, így megálltak nálunk egy röpke bikázás erejéig, meg itt hagyták az akkutöltőt. Most tölt.

Tegnap nem jöttek át, nehogy Katus elkapja Ágótól a hasbajt. Ágó mára jobban van, de most sem találkoztak, mert a két gyerek két külön szobában aluszkált, míg a bikázás zajlott. RiTaKa már elindultak tovább, Ágó még alszik, Szanyba csak holnap megyünk.