Végre eljutottunk együtt egy kis őszi üdülésre. A nem túl távoli Pusztavámra mentünk, de odafelé a sötétben, azért ez is hosszú útnak tűnt (hazafelé meg azért, mert Ágó elhatározta, hogy csakazértis kinyitja az ajtót az autóban az autópályán, ami a kellőnél kicsit nagyobb feszültséget generált kettőnk között). A hely tök jó volt, semmi pucc, de nagyon kedves házigazdák, fincsi vacsik, közeli erdő (szarvasok, lovak), emészthető mennyiségű látnivaló (Mór, Zirc). Szóval jól mulattunk.
Csak Ágó toporzékolós hisztikéit viselem néha nehezen (ez a friss élmény, azért írom, de azt le szeretném szögezni, hogy az idő nagyobb részében ő volt a világ legaranyosabb kisfiúja, aki pillanatok alatt csavart minden szembejövőt az ujja köré).
Ami kimaradt, pedig szerettük volna: egy jó kis móri ezerjó kóstolás, meg a zirci Reguly Antal könyvtár.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nahát! Se róka, se esti séta az erdőben, se...., hol vannak a kis sztorik?
VálaszTörlésMost néztem a "helyet". Beküldhettek képeket, amit ott készítetteteket, lehet vele nyerni egy hosszú hétvégét.
VálaszTörlésIgen, küldeni is fogunk képet, bár túl sok túl jó sajna nem készült most. A sztorik meg azért maradnak ki, mert nincs sajna kedvem se, meg időm se mindig mindent leírni. Ez már csak ilyen.
VálaszTörlésHa gondolod, adunk kölcsön San Diegós képeket. Szerintem némelyik elég vendég csalogató :-)
VálaszTörlés