Hazatérve a mamák-papákkal töltött üdülések után eltüntettük Ágó babakocsiját. Először némiképp zokon vette (bagijó, bagijóka! - így kereste a helyén). Az első napon nehezen is ment a sétálás. De másnaptól egész jól. S bár még mindig nem szeretném elkiabálni, de most, hogy már a bkvézós tűzkeresztségen is átestünk, némiképp megnyugodtam, hogy ez így menni fog.
Emlékszem, amikor én ált. isiből először mentem haza egyedül (vagyis nem Tatával) villamossal-busszal, hát úgy elfáradtam, hogy egész du. aludtam. Ma, az első 15-ös túra után Ágónak se kellett kétszer mondani, hogy aludjon. És délután még megyünk 4-6-osozni, ami azért rázósabb, mert sokkal messzebb van a megálló a háztól.
2010. november 12., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nahát, ezt nem is tudtam. Akkor te hatodikos voltál? Ugyanis, amikor a barátnőddel elmentél zongoraórára a Vadaskerti útra, akkor még alsós voltál, az igaz, hogy ketten békávéztatok. Akkor talán mástól fáradtál ki :-(
VálaszTörlésOda gyalog mentünk szerintem. Vagy max. egy-két megállót a 29-essel.
VálaszTörlésAkkor még nem járt erre a 29-es, csak az 56-os. Te pedig , szerintem nem mentél volna ennyit gyalog :-)
VálaszTörlés