Azután

Mikor érte mentem odarohant, átölelt és nagyot mosolygott, utána visszarohant játszani. Hazasétáltunk (közben bekapott két mandarint, majd itthon még egyet, a nap végéig összesen ötöt vagy hatot) és a szokott időben jókedvűen elaludt. Sokat aludt, hosszabban mint mostanában szokott (két órát), utána még egy fél órán át ült az ölemben és bambult. Fél óra után felállt, elsétált a spájzig, ahol közölte, hogy "mangarin".
Ha kérdezzük, hogy mi volt a bölcsiben elsőre azt szokta mondani, hogy "autózok". De mindig megemlíti azt is, hogy: "sírt". Ha tovább faggatjuk, hogy miért sírt, azt válaszolja, hogy: "Tita." Nagyon vacak, de ugyanakkor azért jó érzés, hogy most már el tudja mondani, hogy mi a baja (nem csak ebben az esetben, máskor is sikerül megtudni, ha elsőre érthetetlen okból sír vagy nyavalyog), ami azért sokat segít a problémamegoldásban is. Ma vacsinál, mikor azt kérdeztem, hogy "De ugye legközelebb már nem fogsz sírni miattam a bölcsiben?", akkor azt felelte, hogy "nem". Bízzunk benne. 20 percig bömbizett reggel, de utána minden rendben ment. Szerencsére csak hárman voltak ma, úgyhogy gyakorlatilag egy teljes ember jutott Ágóra, ami a parkban különösen jól jött, gondolom, miután ő csak és kizárólag hintázni akart.
Du. pedig elmentünk egy a park közelében nyílt új kávézó-játszóházba, ami szupi csak drága (a játszóház része), viszont mivel túlzottan is út közben van, félek, hogy gyakori vendégek leszünk ott.

A közös sétálás elképesztő jó érzés a hosszú babakocsizások után. Nagyon ügyesen jön, nap közben már nem is kérte se ma, se tegnap, hogy felvegyem. Az esti hazasétáknál szokott nyafizni, de mandarinnal az ilyen helyzetek is áthidalhatók.