1. nap, végre

Bár hallottam, hogy nyafizik, mikor eljöttem, de Bori azzal fogadott, mikor érte mentem, hogy ma nem volt sírás.
Hogy nagy baj valóban nem lehetett, azt abból gondolom, hogy egy szuszra azt is elmesélte (Bori), hogy Á szívatja M.-t. Ő az egyetlen fiú Án kívül, bár kisebb mint ő, de már két lábon jár, emiatt Á vetélytársnak tekinti. Elvette a cumiját és olyan magasra emelte, hogy M ne érje el. Meg bezárta valami szekrénybe. Szerencsére M Bori bölcsijében szocializálódott, úgyhogy ilyen apróságokat nem vesz a lelkére. De azért igazán szenya dolog ilyet csinálni vele, még ha a szívem - nem is annyira - mélyén, örülök, hogy Ágó magára talált. Hihi. Le fog nyugodni, amint rájön, hogy M nem egy "domináns hím".
Ebédnél meg közölte Borival, hogy ő koszos tésztát nem eszik. Kukorica volt a szószban, kérem!

Eközben én úgy csináltam, mint egy felnőtt. Utaztam a metrón (és rácsodálkoztam az emberek sokféleségére), beszélgettem az egyetemen (igazán, igazán olyan volt mint 6-7 éve: csendes, beszélgetős, cédulapakolós, jó --- csak halkan jegyezném meg, hogy jesszus 6-7 éve!!!!---), gyrost ettem és még egy csokikaboltban is voltam. Köszönöm, ez így jó lesz. Csak maradjon így.