A brit kulinária védelmében

Töröm a fejem erősen, hogy még mit tudnak felmutatni az angolok.
Ma este olyan ham&eggset ettünk Ával, hogy az hét nyelven beszélt.
De ne felejtkezzünk meg a devoni ún. cream tea intézményéről sem. Gejl, de finom.

Átvitt értelem

Nagyon vicces, hogy Bágó mindent szó szerint ért, természetesen.
A múltkor nagyon felhúzott valamivel és mivel azt mégse mondhatom neki, hogy "menj a fenébe", ezért a "pukkadj meg" verziónál maradtam. Szegénykém, a következő pillanatban már sírásra görbülő szájjal csimpaszkodott a lábamba és azt nyöszörögte, hogy: "Nem akarok kipukkadni! Nem akarok kipukkadni!" Aztán tisztáztuk, hogy természetesen nem szó szerint értettem.
Valamelyik nap meg azt találtam mondani neki, hogy: "toll a füledbe!". A reakció hasonló volt, pillanatokon belül azt ismételgette elkeseredetten, hogy: "nem tojok a fülembe". Ezután már hosszabb előadásba kezdtem neki az amolyan szólás-mondásokról, így a "toll a füledbe"-t azt megszerette, ma is eszébe jutott és ismételgette párszor. Tudja, hogy ezt akkor kell mondani, ha valaki nagyon huncut és nem akar szót fogadni.

Ez jutott eszembe

Ha valaki egyszer nagyon meg szeretne lepni, az ne habozzon elkészíteni egy tipikus angol reggelit (még praktikusabban: vigyen el Angliába, kb. mindegy hogy azon belül hova).

Mennyire egyszerű

Reggel felsimogatod álmából mindkettőt. Reggeliztek. Elcangáztok a bölcsibe (egy cangázik, kettő kíséri). Elmentek a dolgotokra. Költségvetést írtok, pályázattal kilincseltek. Érte mész. Boldogan üt-vág egy xilofont, mosolyog, ebédelt rendesen. Hazacangáztok (egy cangázik, egy kíséri). Bebújtok a takaró alá, mesélsz. Alszik. Várod a másikat.
Délutánra főzőcskét, hármasban itthon létet (csak elrontaná, ha elmennél disszertációzni) tervezel.
Ennyire egyszerű.

Fotók

Olyan elmaradásaim vannak a fotók rendezgetésében, hogy csak na. Nem csak a 2010-es év válogatását nem csináltam meg, de kimaradt Ágó 2. évének összefoglalása is. Nem is beszélek a papír-alapú képek előhívatásának és rendszerezésének teljes elhanyagolásáról.
Az imént meg, azt hiszem, letöröltem a pendrive-ról egy adag backup fotót. De talán nem. Nincs erőm ellenőrizni.

Időjárás

Már ott a tavasz az utca végén! Láttam ma! Nemsokára jó lesz.
Addig csak lazán, csak lazán!

Egyszer lesz majd olyan, hogy mi fogunk otthon ülni és tudományos teendőinket végezni. Úgy értem, kettecsként, hétköznap napközben, kényelmesen. Lehet, hogy lesz nekünk is takanénink, nemtom, az nem olyan fontos, de az, hogy csak úgy, az ember maga dönti el, hogy aznap megy-e levéltárba, könyvtárba, akárhová, vagy csak otthon ül és olvas meg írogat, esetleg simán csak leugrik a boltba bevásárolni, és ráadásul ezt úgy, hogy közben a férje is otthon van és ugyanezt csinálja. Hát a szívem sajdul belé, hogy ehhez képest mi hol tartunk.

Kriszta lakása

Ott töltöm a hétfő délutánokat, olyankor disszertációt írok. Vagy igyekszem legalábbis. Mindig haladok, aztán kétségbe esem, hogy talán nem a jó irányba. Szóval, nevezzük inkább araszolgatásnak.
Ma annyira elmentem itthonról ebéd után, hogy anyu altatta el (ráadásul nem is különösebben nehezen) a legkisebbet, aki totál bepörögve, jókedvűen várt aztán itthon bennünket. Persze a dolognak (a nagy feldobódottságnak) meg is lett a böjtje a fürdést követő éktelen hiszti formájában (de erről nem te tehetsz anyu, egyedül is ki tudjuk készíteni ennyire).

Mikor sétáltam át Krisztához, olyan, de olyan gyönyörűen esett a hó, hogy ezen a télen én még olyat nem láttam. Ígyhát bármennyire is haragszom, hogy még mindig ilyen nyamvadt hideg van, kicsit azért örültem is neki, hogy legalább szépen nyamvadt.

Kriszta lakása meg nagyon kellemes.