Közeleg a nyár

Tegnap igazán alaposan kihasználtuk a jóidőt. Reggel a parkba mentünk. Hármasban, mert Ágó nem ment oviba - ugyanis diákigazolvány készítéshez volt időpontunk az okmányirodába. Amiért nem ment oviba, elmaradt a reggeli szívfájdító jelenet is, amit Andor szokott rendezni, hogy a bátyja elhagyja reggelente. A parkban csatlakozott hozzánk MormotMami, ő vigyázott Ara, amíg mi elbicajoztunk ügyintézni. Távozásunk után negyed órával telefonált. Jól meg is ijedtem, de "csak" annyi történt, hogy A-t pólóra kellett vetkőztetni,, mert összevizeződött.
A diákig. csináltatás (első lépése, mert még lesz folytatás az iskolában) gyorsan megvolt.
Hazafelé fagyiztunk, Mami meg lelépett :)
Én is elfáradtam, úgyhogy Andorral ágyba bújtunk - Ágó addig mesét nézett... (Micsoda anya az ilyen!)
Du. pedig újult erővel elcangáztunk megnézni Pukát, amint focizik. A kölökök is nagyon élvezték, hát még hogy - mivel vásárolni nem volt idő - vacsizni megálltunk egy pizzázóban.
Nem kellett nekik extra fejbőlmese este, ki érti ezt?

---
Várom a nyarat. Andor nagy lurkó ugyan, de annyira jóságos is közben, hogy ha elég leszarom-tabletta van az embernél, akkor simán ki lehet bírni a napi két-három átöltözést, kiborított cserepeket, üvegből evett lekvárokat, pohárban úszó szalvétákat és a társaikat. Ágó meg olyan nagyfiú és közben olyan ártatlan kis naiv baba is egyszerre! Ez lesz utolsó kisfiú-nyár, szeptembertől iskola (szemüveges is lett, nem is írtam). És az első nyár, hogy unokatesóik is lesznek!!!