Én: Gyere Andor, kérdezzük meg É. nénit (dadus), hogy hordanak-e az ovisok pelust. (Igen, a terv, hogy Andor lassan kezdjen kacsintgatni az alternatív megoldások felé. Egyelőre kifejezetten retteg a gondolattól, hogy wc-be pisiljen, és legutóbb mikor megpróbáltam elcsábítani, hogy bilit vegyünk, ott is sírva fakadt és óbégatni kezdett, hogy menjünk ki a boltból.)
Én: É. néni! Igaz, hogy az ovisoknak nincs pelusuk?
É. néni: Igaz, igaz. Nincs nekik.
Andor: Hozunk! (és néz azzal az arckifejezéssel, amivel akkor szokott, ha valakit nagyon sajnál)
----
Elinduláskor többnyire magához veszi a "kincseit", amelyeket vászonszatyorban vagy hátizsákban hord az utcán. Általában zsinórok (olykor plüssállatok). Aztán random emberek előtt megáll és azt mondja: "Bácsi/Nyényi! Nézd! Zsinyórom." és feltárja a szatyor tartalmát.
-----
A "feltárásról" jut eszembe. A ház aljában lévő üzlethelyiségben most valami iroda működik. Amíg nem szereltek fel (Andor ellen) szalagfüggönyt az ablakokra, addig minden nap megállt az egyiknél és addig toporgott és kopogott, amíg a bent ülő férfi nem integetett neki. Egy szép napon Ágóék színházba mentek és hazafelé a kezemben akartam hozni a nap közben átcserélt csini-ingét. De Andor meg fel akarta venni a télikabátja fölé. Miért ne. A házunkhoz érve odaállt az ablak elé, és mint egy született mutogatós bácsi nyitotta-zárta maga előtt a kabát fölé húzott inget, mígcsak a fickó odabent (nagy vigyorgás közepette) integetésbe nem fogott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Vicces kis muki az biztos!
VálaszTörlésHihi. A mutogatós bácsi a fő, vagy a mellékállása lesz?
VálaszTörlésReményeim szerint még most, kisgyermekkorban kiéli magamutogatási szenvedélyét és később ezzel nem lesz dolgunk :)
TörlésEz csak egyszeri alkalom volt (úgy tudom)
VálaszTörlés