Járnak "vízhez szokni" az ovival.
Na persze, azt lehetett tudni, hogy Ágó nem fogja egyből imádni. Már eleve azért, merthogy kötelező, rendszeres dolog, ovin kívül, anyája nélkül.
Ráadásul vizes is. Ami a szemébe is mehet. Pláne akkor, ha víz alá menős feladat van.
Az első alkalmon nem volt ott, most pénteken viszont már igen. Mikor érte mentem az oviba, minden egyes ruhadarabja (alsógatya, farmer, kardigán) vizes volt. Később kiderült, hogy az alsógatyájára vette rá az úszógatyát, a többi csak leesett a vizes padlóra és kicsit toporgott rajtuk.
De alapvetően egészen lelkesen beszélt az eseményről. Már ahhoz képest... Említette, hogy E. bácsi még kezet is fogott vele, mikor megcsinálta a víz alá bukós feladatot, a partról a vízbe ugrást meg kifejezetten bátran csinálta, saját meglátása szerint.
Aztán pár óra múlva kiderült, hogy a fogócskázás közben azért nem kapta el Zoltánt, mert Zoltán igyekezett megvigasztalni, amikor sírt. Hogy miért sírt? Hát, mert nem szereti a vizet.
...
És ma (vasárnap) este azzal aludt el, hogy ő nem akar, de tényleg nem akar többé úszni menni az ovival.
(Ó hogy már éppen kezdett halványulni az a három évvel ezelőtti emlék, amikor ott fekszünk az ágyában és ő elkeseredetten bőg bele a fülembe, hogy soha, de soha többé ne vigyem óvodába.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése