viszont nehéz az élete. Szomorú, mert a héten még nem volt napos. És a naposság az jutalom. Őt miért nem akarják megjutalmazni? De tudja ám, miért. Mert túl lassú az öltözködésben, márpedig - tudja ő - a naposnak gyorsan kell öltöznie, mert sok a dolga. Tudja ő, tudja, de ő úgy szeretne jutalomból napos lenni.
...
Tartok tőle, hogy a lüke kis maximalizmusából lesz még nehézségünk az életben.
...
Ma azzal fogadott az óvónéni, hogy: "Ágoston, meséld csak el anyának, hogy mit csináltál ma!?"
(így szokták felvezetni, ha mondjuk labdával berúgja valaki az ablakot, nem?)
Á: "Csináltam sógyurmából egy fürt szőlőt."
B néni: "Nem, nem azt. Hanem itt kint az udvaron. Az előbb. Séta... tudod?"
Hát képzeljétek az történt, hogy az eléggé erősen autista kisfiú a csoportjukból ma először jutott arra, hogy nem kíván B nénivel sétálni (mármint erre már gondolom sokszor jutott egyébként is), hanem helyette (ez az újdonság) Ágó kezét fogta meg, és vele ment egy-két kört. Ez nagyon nagy szó, de nem tudom, Ágó hogyan éli meg. Egy olyan kisfiúra gondoljatok, aki a spektrumnak az eléggé szélső szélén van, 5+ évesen még nem beszél, viszont cserébe elég agresszív, a csoportban több olyan gyerek van, aki szabályosan fél tőle és miatta nem szeret oviba járni. Erre tessék, Ágóval sétál! Én nagyon örülök, mert ez nekem két dolgot jelez: egyrészt, hogy Ágó remekül megértette azt, hogy a kisfiú - minden külső jel ellenére - éppolyan kisfiú mint ő. És ezt éreztetni is tudja. Ágó kiszámítható, nyugodt és magabiztos, akire rá mer hagyatkozni egy kisfiú, akit mindenféle változások nagyon érzékenyen érintenek. Szóval ez jó. (Egyébként valami tökre irigyelni való tolerancia, másság elfogadás tényleg látványosan van Ágóban: a múltkor egy törpét láttunk. Ágó reakciója: "Nézd milyen aprócska néni (figyelitek! aprócska, hát micsoda cuki szó ez), olyan mint egy nagycsoportos." És mikor elmondtam neki, hogy van ez így, hogy leáll a növekedés, akkor részéről itt felfogva, megértve. Csúfolódni, kinevetni még egészen véletlenül sem jut eszébe.)
Ja, mondjuk a múltkor nem tudtam viszont arra válaszolni, hogy ha valakinek csak egy lába van, mert a másikat levágták (azt még el tudtam mondani, hogy kb. hogyan), akkor mit csinálnak a levágott lábbal.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon cuki egy kismókus ez az Ágó!
VálaszTörlésA lábat pedig elhamvasztják.
Nemrég olvastam, hogy egy pszichológus azt találta ki, hogy a fantomfájdalom elkerülése végett búcsú-partit rendeznek az elvesztésre kerülő testrésznek. Állítólag hatásos. Így könnyebben dolgozza fel a beteg ezt a traumát.
Na, szerintem ez a sétálós sokkal jobb, mint a naposság. Napos, ha jól értem, bárki lehet, de, ha jól értem, a kisfiú egyes egyedül Ágót pécézte ki eddig sétapartnernak.
VálaszTörlésLehet, hogy a levágott hamvas női lábakat hamvasztják, de szerintem a legtöbbjét szimplán elégetik :-)
Mormott! Jaj! Ez a búcsúparti kicsit fáj. Kíváncsi vagyok, hogy a thalamo-kortikális kapcsolat üresjáratát (minthogy a nem létező végtagból nem érkeznek serkentő szinaptikus bemenetek a thalamusba) -- ami elég valószínű, hogy a fantomfájdalom oka -- hogyan lehet a búcsúpartival megszüntetni... Illetve a partit még a villamos alatt tartják, vagy meg lehet várni, míg a tűzoltóság leemeli az ünnepeltről?