Sok a galamb, sok a szar

Most, hogy meghalt szegény Cipő, majdnem írtam egy posztot. Végül nem, pedig benne lett volna fiatalkorom nagy titkának leleplezése is, no, hát így ez is elmarad. Legyen elég annyi, hogy mikor tegnap a rádióban az egyik dalából azt az egy sort játszották be, hogy "én elmegyek, de itt marad belőlem néhány pillanat", akkor azért végül is meghatódtam. Mert én tényleg tökre tök sok pillanatot köszönhetek az 1996-1998 közötti Republicnak. A későbbiekben elkanyarodtunk egymástól, de az az időszak sok szempontból tényleg másról sem szólt az életemben (életünkben), mint a koncertekről és a járulékos dolgokról. Szóval vannak szép, jó, emlékezetes pillanatok. Köszi, igazán. A címben jelölt dalt sajnos hirtelen nem találom - akkor azt linkelném ide, de ez van a lemezen előtte, és ez se rossz.