Bejegyzés apuról

Tudom, hogy kétszer is megígértem, hogy írok apuról egy bejegyzést (egész pontosan arról terveztem, hogy milyen volt, amikor a szülés előtt itt lakott egy hétig, meg hogy milyen nagypapa ő). De nem írok. Mert csak.
Ő az én apukám, pont a legjobb, de ehhez senkinek semmi köze. Meg úgyse értenétek (nem azért mert buták vagytok, hanem mert én nem tudom leírni).

****

Még azt akartam írni a kórházas epizód kapcsán, hogy azért azt nagyon fura ám megélni, hogy miközben azon aggódik az ember, hogy mi lesz a gyerekeivel itthon nélküle, ugyanakkor az embernek az anyukája meg az apukája azon aggódik, hogy mi lesz az emberrel a kórházban. Én még sose voltam ezelőtt kórházban, nem is nagyon kellett még miattam aggódnia senkinek, de most ez a kétirányú aggódás ez tényleg elég fura volt.
No, remélem, egyszer és mindenkorra túl vagyunk rajta (Andor megint egy mellből táplálkozik egyébként!)