Szóval igaz, hogy nem írtam apuról. De azt mégse hagyhatom szó nélkül most már, ami itt folyik. Á elmegy dolgozni reggel, apu fél óra múlva megérkezik. Hátizsákjában a mamika által előkészített ebéd. És ez így megy hétfő óta. Holnap papika tgyás ügyben is intézkedik az egyik munkáltatómnál (akik sajnos - hasonlóan a másik munkáltatómhoz egyébként - nem tudják, hogy ők most tb-i kifizetőhelyek-e vagy sem, mert éppen beszervezik őket (mindkettőt) az állambácsi alá). A nap folytatásában egyébként sétálni szoktunk, főzni és játszani. Apu addig van itt, míg Á haza nem ér. Nap közben - amíg mi ebéd után mindannyian alszunk - egyéb apróságokat is elintéz (ebédbefizetés az oviban, teregetés, mosogatás stb.).
Jövő héttől persze minden más lesz, mert Ágó visszatér az oviba. No, az még szép kaland lesz, hogy hogyan is jutunk el oda hétfőn (a biztonság kedvéért ma bevittük a cuccait, hogy ne egyszerre kelljen ágyneműt húzni hétfőn, miközben Andor is ott süvölt esetleg).
Arany életem van, na.
(az éjszakákról: nem az van, hogy Andor nem alszik, hanem az, hogy Ágó viszont előszeretettel jön át a mi ágyunkba. Viccesek vagyunk: hárman a nagyágyban, Andor a mózesben mellettem. Mostanában sajnos nyikorog a hajnali etetés után, simókázni kell a homlokát. Ettől nekem kicsit nehezebb az alvás. De azért nem vészes az egész, csak tök jó lenne, ha Ágó nem túrna le az ágyról :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése