Alvás

Még az is van, hogy elromlott az alvókám.
Nagyjából évekkel ezelőtt, gondolom elsősorban annak köszönhetően, amit érzékeny anyai szenzoroknak meg ilyesminek neveznek, de aztán ez-az még hozzájött.
Emlékszem még az elejére: sokszor, amikor aludtam itt a mi kis szobánkban, a mi nagy ágyunkban arra ébredtem, hogy "jaj nehogy megforduljak, mert agyonnyomom Ágót". Mindezt úgy, hogy Ágó soha nem aludt az ágyunkban (akkor még, haha). És persze a legkisebb neszre ugrottam, az első nyekkre felfigyeltem -  és ez a mai napig is így van. De akkor még nem okozott gondot visszaaludni.
Aztán jött az az időszak, hogy disszertációt írtam, de úgy, hogy előtte mindig belealudtam az altatásba. Azt hiszem, ez volt az az időszak, ami alatt végleg elromlott az alvókám. Merthogy az minden, csak nem egészséges, hogy az ember 8-10 között alszik egyet, aztán 10-01 között dolgozik. Akkor csak felpörög az agya (még akkor is, ha a szeme már leragad) és nehéz elaludni. No, és most megint ez van. Elalszom Ágóval, mert hulla fáradt vagyok, de aztán muszáj dolgozni még. Meg egyébként is, ez a két óra alvás elképesztő pihentető, utána teljesen fitt vagyok. Csakhogy azért valahol belül tudom ám, hogy igazából hajnalban nem forgolódni kéne, hanem aludni. Oké, most még az is van ráadásul, hogy hajnalban valaki odabent nagyon élénk és össze-vissza rugdal. Aludni nem hagy semmiképp. Így eshetett meg, hogy tegnap is 02-kor még az órát nézegettem, aztán 03-kor úgy éreztem, hogy már jöhet is a reggel, én kialudtam magam. De aztán valahogy 06-kor rossz volt felkelni mégis. Bár az előzményekhez képest nem is annyira. Csak 1-2 perc rossz az elején, aztán beindul a vezérhangya.
Na de kérem, mi lesz itt, mi lesz ebből?