Megritkultak

a bejegyzések. Hát, bocsánat, mit mondjak, örülök, hogy a fejem még megvan.
Azért persze az egész tök jó, de irtó fárasztó ez az új életforma, aminek központi eleme, hogy dolgozni járok. Főleg akkor, amikor a heti összes óra után hétvégén még konferenciára megyek, mégpedig úgy - ilyen se volt még - hogy a szövegemet az előadás előtti éjszaka fejezem be, kézzel írom, és a kéziratot olvasom fel másnap. Amivel csak azt akarom érzékeltetni, hogy tényleg totál ki van centizve minden percem - nagyot lehet koppanni így, ha valahol porszem kerül a fogaskerekek közé (pl. ha valami történik és nem tudom megcsinálni egyszercsak az egyik nagyelőadás diáit vagy ilyesmit, de hát erre ne is gondoljunk, ugyebár...)

Ágó ma igazi nagy ovis lett. Már a múlt héten is ott maradt tovább kétszer, mert amikor kettőkor még órám kezdődik, akkor bizony nem érek oda érte fél négyre. És mindkét alkalommal őrületes fennforgás kerekedett, sírt és jajaj, de azt hiszem az óvónénik és a dadus kitettek magukért. (Pontosabban ezt szemtanúk másként értékelik, de amit én láttam az egészből, és ahogyan Ágó átvészelte végül is a helyzetet, az elég megnyugtató.) Ma viszont kezdődött a külön torna, ami épp délután van, és abban bíztunk, hogy majd jobban eltelik az a fél óra, amit egyébként várakozással kellene töltenie.
Nos, reggel ő ezt a következőképp gondolta: "Kár, hogy felírtál arra a tornás papírra, Tita. Jobb lenne, ha azonnal hazajönnénk uzsi után, én nem akarok tornázni." Erre persze elmeséltem, hogy akkor se tudna hazajönni, ha nem menne tornázni, legfeljebb búslakodhatna, amíg rám vár. De inkább menjen tornázni, és mire végez, odaérek.
Délután a dolog már így állt: "Köszönöm, Tita, hogy beírattál a tornára, nagyon szupi volt." Merthogy uzsi után, kis pajtijával kézen fogva elsétált a tornaterembe, ahol fogócskáztak meg ugráltak, és én negyed öt táján egy olyan vidám, boldog, felpörgött ugrabugrát kaptam vissza, amilyet ritkán látni. És a jövő héten is akar menni....
Jesszus, egyszer csak el fog jönni az idő, hogy még ő kéri, hogy ott maradhasson egy kicsit tovább :)