Hétvége

Újabb mozgalmas hét után végre hétvége van.
Volt a héten pl. ovis évzáró, ahol a Legcukibb Kismuki nagyon megrémült és rövid időn belül az ölemből követte az eseményeket. Fura, hogy ő volt az egyetlen (hogy ő ilyen volt, az nem lep meg), az óvónénik szerint ez bizonyos csoportokban tömeges jelenség. Nagyon aranyosan kuporgott az ölemben, ahonnan persze harsogva énekelte  együtt a dalokat a többiekkel, de hiába is fogta közben A. néni kezét, fölállni azért nem volt hajlandó.
(A bőre egyébként változó, a bokája jó, a hangulata remek.)

Közben elolvastam egy ált. isis oszt.társnőm bejegyzését a saját blogjában, ami arról szól, hogy azért ez egész hihetetlen, hogy felnőttek vagyunk. Hogy őt is meglepi, hogy a munkájáért pénzt kap, hogy két gyerekét fuvarozza a városban meg ilyenek. Ezt mostanában én is nap mint nap átélem, de azért az is a dologhoz tartozik, hogy mindeközben az összes "felnőtt" eseménynél azonnal felhívom Bligetet.
Ma sem történt ez másként, amikor egyszer csak megszűnt világítani néhány lámpánk, miközben mások működtek. Hamar kiderült persze, hogy az egyik áramkörrel van baj, hogy pontosan mi, azt majd hátha megmondja az elmü.
Minden esetre Ágó nagyon élvezte a beállt nomád helyzetet (lavórban fürdés, sötétben kakilás), és ezért legalább megérte. Fel akartam írni néhány Ágó-mondást, de annyi van, hogy győzni nem lehet. A legújabb szokása viszont az, hogy ha úgy érzi, hogy mi Ákossal vitába keveredünk, akkor azonnal ránk szól, hogy: "Ne vitatkozzatok, inkább játszatok velem." Az esetek jelentős részében persze nem vitáról van szó, hanem dolgok megvitatásáról, néha viszont tök jó, hogy ránk szól, mert attól rögtön mi is továbblépünk. Az minden esetre biztos, hogy mindenre van valami mondanivalója és az ébren töltött órái 100%-ban beszél, valamint rohangál. Beszéd közben is. Folyamatosan.