Tavasz

Jókor jött ez a négynapos szünet. Pont tavasz lett. Igaz elsőre kicsit rosszul festettek a dolgok, mert ugyan A. néni már a múlt hét csütörtökön jelezte, hogy szerinte Ágó hamarosan meg fog betegedni (ezért szerinte hétfőtől inkább maradjon is itthon), én nem hittem neki. Azért pénteken ebéd után érte mentem, de hétvégén minden remekül alakult, köhögött és orrot fújt ugyan, no de ki nem csinálja ugyanezt mostanában. Viszont vasárnap este kicsit melegnek, hétfőn reggel kifejezetten lázasnak tűnt, és a dokkernéni is megerősítette a gyanút, hogy itt bizony "mezei vírusfertőzés" esete forog fenn. No, szóval A. néninek igaza lett, a fene se érti.
Szerencsére két nap masszív Gumimacik nézés után a helyzet rendeződött, és mire a hosszú hétvége elkezdődött tegnap, Ágó már újra használhatóvá vált. Ezért a nemzeti ünnep tiszteletére kibicajoztunk a Margit-szigetre sütkérezni és vattacukrozni, ma meg felmentünk a Várba (siklóval!), hogy összehasonlítsuk Igthorn(megnéztem, így kell írni) várával, és hogy - bár ez nem volt a program tervezett része - utólagosan szemrevételezzük a hazánkba látogató lengyel barátok kisebb-nagyobb csoportjait. Gyönyörű idő, kellemes biciklizés. Jól el is fáradtunk.
Délutánra nem is marad más, mint a mosogató lefolyójának kidugítása.