Taxi

R. ajánlásával olyan remek autósoktatóhoz jutottam, aki két alkalom (három óra) után eltanácsolt a további órák vételezésétől, helyette azt javasolta, hogy gyakoroljak a Dobozzal, mert az olcsóbb és esetemben célravezetőbb is (mármint, hogy minek ivódjon belém az ő autójának minden paramétere, amikor azt valószínűleg már nem fogom többet vezetni). Kár, pedig nagyon élveztem, hogy taxisofőr lehettem (főleg a második alkalommal, amikor el is felejtette feltenni az "Autósiskola" jelvényt és tényleg taxinak tűntem kívülről). Mondjuk persze a legjobban azt élveztem, hogy iszonyú nagy biztonságban éreztem magam attól, hogy ott ült mellettem és ha bármi lett volna, közbeavatkozik. Igaz, ehhez se lenne jó hozzászokni.

Most gondolkodom, hogy átparkoljak-e a szomszédos keresztutcából a ház elé gyakorlásképpen, de túl hideg van hozzá, hogy ki akarjam dugni az orrom.

Ami Ágóbágót illeti, hétfőn ugrálva ment be a csoportba, mert A. néni volt ott, de ma már pityergett megint, pedig ma is A. néni van ott. Jövő héten lesz egyénenkénti beszélgetés a gyerekekről az óvónénikkel. Azért van egy pár kérdésem. Meg nagyon kíváncsi vagyok, hogy ők mit mondanak.

No, visszatérek a taposómalomba.